Túl száraz, túl sötét, túl kicsi.
Napjainkban, amikor a kertek egyre kisebbek, minden négyzetméter számít, minden területre meg lehet találni a megfelelő növényt, hiszen a természetben sincs ez másként.
Rozmaring, kakukkfű, zsálya
A házfal mellett például csak kevés helye van a növényi gyökereknek, a talaj többnyire száraz, a tető túlnyúlva elvezeti a csapadékot. Ehhez jön még hozzá, hogy főként a délre néző falaknál a nagy forróság miatt szenvednek a növények, míg az északi tájolású részeken a kevés fény jelent problémát.
Pézsmamályva, hamvas cipruska
A déli területekre például kakukkfű, rozmaring, zsálya, olasz szalmagyopár és más fűszerek kerülhetnek. Az aranyfürt igazi túlélő, de számos mályvafaj és különböző macskamenták is jól érezhetik itt magukat. Ezek még a térközökben, járdalapok közt és egyéb lehetetlen helyeken is megélnek, ráadásul örülnek nekik a vadméhek és más rovarok. A teljes napfürdőben a finom illatú pézsmamályva vagy az ezüstös lombú hamvas cipruska is jól érzi magát.
Macskamenta
A robusztus, szárazságtűrő macskamenta fajtától függően április és augusztus között virít, de visszavágás után szeptemberben még egyszer nyílik.
Kis helyen is sok zöldet biztosít a bőrlevél, az agávélevelű iringó, a törpe tündérfürt, az olcsáncsillaghúr, vagy a kék iringó.
Bőrlevél
Kék iringó, olcsáncsillaghúr
Az északi, árnyékos területekre, a falak vagy sövények menti árnyékos placcokra is vannak megoldások. A nagyon keskeny sávokon szépen mutat például a szőnyeget képző japán sás (Carex morrowii ssp. foliosissima ‘Irish Green’) egyik fajtája vagy a kedvelt az őszi nyúlfarkfű, amely egyenletes párnákat képez, mutatós virágzatával kiválóan alkalmas a sötét sarkok világosabbá tételére. Különösen félárnyékban szeret lenni a tojásdadlevelű árnyliliom, törődés nélkül is beéri. Jó választás a buja párnákat formáló szálkafű vagy az elegáns gyöngyikés gyepliliom. Utóbbi jól tűri a szárazságot is, fűszerű, örökzöld lombozata és ősszel nyíló, fehér vagy lilás virágzata igen mutatós.
Árnyliliom, gyöngyikés gyepliliom
Gólyaorr
Az elválasztásra, takarásra a legtöbben sövényt ültetnek. A virágos sövényeknek nem elég itt a hely, ezért keskeny helyekre sokszor csak egy unalmas tujasor jut, ami nem is érzi jól magát és a rovaroknak sem jelent örömöt. Érdemes ezekre a területekre inkább egy évelő sövényt ültetni, ami nőhet tarka nádtippanból (Calamagrostis x acutiflora ’Karl Foester’), gólyaorrból (pl. ’Rozanne‘ fajta), kínai szellőrózsából (Anemone hupehensis, ’Serenade‘), ezek a fajok legalább annyira mutatósak, mint amennyire igénytelenek.
Kínai szellőrózsa
