A szurokfű hozta magával a mediterrán illatot a magyar rétekre. Aki otthon is ültet, nem szorul többé bolti oregánó fűszerre.
Az oregánó becsületes magyar neve újabban "közönséges szurokfű", azért kétszavas, mert a botanikusok igyekeznek a tudományos név mintájára magyarul is nemzetség- és fajnevet megkülönböztetni. Van logika a törekvésben, de én nem erőltetném ennyire, különösen az ilyen esetekben nem, ahol nem jut eszükbe izgalmasabb a "közönséges" jelzőnél, ami nálam első helyen sajnos faragatlant jelent és nem a mindenfelé elterjedtet. Pláne, hogy az Új magyar füvészkönyvben a szurokfű nemzetségnek csak egyetlen faja van Magyarországon. A tudományos neve Origanum vulgare, és itt a kettős név kézenfekvő, hiszen csak a Wikipedia 54 fajt sorol fel világszerte az Origanum nemzetségből.
De miért szurok?
Sajnos a szurokfű magyar nevének jelentését még senkinek nem sikerült meggyőzően megfejtenie, talán még a gyapjú feketésre festése az esetleg hihető. Van, aki szurok illatúnak érzi a szurokfüvet, és ebből vezeti le a névadást. Én inkább mediterrán illatúnak érzem azokat a réteket és erdőszéleket, ahol sok a szurokfű.
De a kiránduláson megéhezett unokáim délidőben már pizza illatot is éreztek a hegyoldalban, ami nem véletlen. Az oregánó a Földközi-tengeri országok ételeinek alapvető fűszere. A görög névmagyarázat, hogy az oros = hegy és a ganos = fénylő szavakból jött volna össze a növénynév nagyon erőltetett, és a nyelvészek szerint teljesen alaptalan.
Mindenhol megterem, még otthon is!
Mindez semmit nem von le a szurokfű nagyszerűségéből. A mediterrán származású fűszernövény az egész Kárpát-medencében meghonosodott, a tövénél kissé fásodó évelőként meghódította a száraz gyepeket, a nedvesebb réteket, az árnyékos erdőszéleket. Levelei megdörzsölve vagy csak végigsimítva, a virágai érintés nélkül is illatoznak.
Szurokfű habitusa felülnézetben
Nedvesebb réten növő szurokfű dús virágzata
Árnyékban növő kisebb példány gyöngyházlepkével
Szurokfű ajakos virágai
Szurokfű virágzata oldalról
