A sovány gyepekből térdmagasságig kiemelkedő tetszetős növény, csak megérinteni nem érdemes, mert ragad, mint a légypapír.
A ragadós mécsvirág (Silene viscosa) a szegfűfélék családjába tartozó, eurázsiai elterjedésű, két-három arasznyi magasságú, egy- vagy kétéves, lágyszárú növény. A “Silene” tudományos nemzetségnév a görög mitológiában egy kisebb istenség nevének nőnemű alakja. Szilénosz a borozgatás bölcs istene mindig részeg volt, mert a bort az akkori szokásokat mellőzve, tisztán, vízzel való hígítás nélkül itta. Azóta az emberiség alkalmazkodott a töményebb italokhoz is. A “viscosa” fajnév ragadósat, enyveset jelent. A magyar mécsvirág szó, az egyik közeli rokon éjjel nyíló, hófehér virágaira utal.
A ragaccsal védekezik a kéretlen vendégek ellen
A ragadós mécsvirág alapesetben egynyári, azaz tavasszal csírázik, és az őszi terméshozás után elpusztul. Viszont az esetleges nyárvégi csírázásból, abban az évben csak egy tőlevélrózsa lesz, szerencsés esetben az áttelel, tavasszal szárba szökik, nyáron virágzik, és a magvak érése után elszárad. A többnyire csoportosan álló, erős egyenes szára függőleges, ritkán ágazik el. A szárlevelek keresztben átellenes állásúak, ülők, szárölelők, a tövük felé szélesedő lándzsásak, hullámos élűek.
Az egész növény sűrűn enyves-mirigyszőrös, nyár közepére tele van beleragadt rovarmaradványokkal és szélfútta apró szeméttel. A ragadósság feltételezett célszerűsége, hogy a növény ne legyen ehető a rovaroknak, ne legyen kívánatos a legelő állatoknak, és a megporzásra alkalmatlan rovarok ne tudjanak felmászni a magasabban lévő virágokig.
A kétivarú virágok hosszú fürtben a szár csúcsán nyílnak kettes-hatos álörvökben. A csésze csövesen-hengeresen forrt, zöld, tíz hosszanti erű, mirigyes-szőrös, az öt fehér szirom mélyen kéthasábú, a tíz porzó két körben áll, a három bibe messze kinyúlik a pártából. A kiszáradó csészében maradó megkeményedő toktermés hat foggal nyílik, az apró magvakat a szél szórja szét.
Jól bírja a tűző napot és szárazságot
A ragadós mécsvirág nyílt fekvésben, teljes napsütésben, száraz sztyeppréteken, homokos szántóföldek szegélyein és még szikes pusztákon is él. Érdekesség, hogy a növény a Balti-tenger fölé magasodó, csak madarak által látogatott, szinte függőleges sziklafokokon is honos.
Ragadós mécsvirág útszéli habitusa
Ragadós mécsvirág töve
Ragadós mécsvirág átellenes levelei
Ragadós mécsvirág szárölelő levelei
Ragadós mécsvirág virága oldalnézetben
Ragadós mécsvirág mirigyszőrös csészéi
Ragadós mécsvirág hosszú bibéi
Ragadós mécsvirág felülnézetben
Ragadós mécsvirág csoportja a szárazságban
Ragadós mécsvirág toktermései
