Jól tűri a száraz nyarakat.
Törékeny, kecses évelő a Nyugat-Kínában őshonos szárnyastermésű borkóró (Thalictrum delavayi). A 2 méter magasra is megnövő növény finom lila virágaival díszít, amelyekből nagy, aranysárga porzók lógnak. A virágok június vége és augusztus vége között nyílnak. Ugyancsak mutatósak a filigrán levelei is.
A növény törékenysége különösen jól érvényesül, ha az ágyásban erőteljesebb megjelenésű növényekkel kombináljuk, például a lila lángvirággal, a liláspiros tollbugával (Astilbe taquetii 'Purpurlanze') vagy a sötétlevelű fürtös poloskavésszel (Cimicifuga ramosa 'Brunette'). Ezek a növények nem csak díszítenek, de védelmet is adnak a borkórónak a meghajlás ellen. Varázslatosan mutat a nagy díszfüvek, például a magas kékperje (Molinia arundinacea 'Transparent') mellett is.
Az ágyások hátterében jól mutat az 'Elin' fajta: ez a Svédországban nemesített fajta akár 3 méter magasra is megnőhet. Magassága ellenére viharban, esőben sem igényel támasztékot. A növényen nem csak a világoslila-sárga virágok említésre méltóak, de a kékes lomb kihajtása is tavasszal. A magas, de mégsem terjedelmes évelő a kisebb kertben is alkalmazható, mint takarónövény a nyári pihenőhely előtt, amennyiben nincs helyünk sövény ültetésére.
Kb. 1,2 méter magasra nő az erdei borkóró (Thalictrum aquilegifolium), amely nem csak kisebb, de sokkal hamarabb is virágzik. Világoslila vagy fehér szirmai már májusban bomlanak, és szép, illatos kiegészítői a gólyaorrnak vagy a pünkösdi rózsának.
Az elvirágzás után nem mutat olyan szépen a lomb, és hajlamos terjedni, önmagát vetni a borkóró az egész kertben. Amennyiben ezt nem szeretnénk, júniusban vissza kell radikálisan vágnunk a növényt.
A borkóró napos helyet igényel, de elviseli a félárnyékot is. Ideális számára a világos, némileg árnyékos, fa alatti terület. Fontos a tápanyagban gazdag talaj, amely nem szárad ki teljesen és nem forrósodik fel nyáron.
