Virágözön.
A szerelemvirág (Agapanthus africanus) látványos és vonzó, ezért sok kerttulajdonos és virágkedvelő választja kertje díszítésre.
Az Agapanthus africanus a liliomfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozik, és természetes élőhelye Afrika déli részén található, bár ma már szerte a világon elterjedt.
Jellegzetes gömb alakú virágzatot hoz, amelyben több virág található. A virágok lehetnek fehérek, kékek, rózsaszínek vagy lila színűek, júliusban és augusztusban nyílnak.
Levelei hosszúkásak, amelyek a növény gyökeréhez közel sűrűbben állnak. A növények mérete változó, a kisebb fajtáktól a nagy, 2-3 méter magasra növő változatokig terjedhetnek.
A szerelemvirág egész évben gondozást igényel. Ahhoz, hogy sok virágot hozzon, a legjobb, ha a növényt napos vagy félig napos helyre ültetjük, és jó vízelvezetéssel rendelkező talajba ültetjük. Nyáron rendszeres öntözést igényel, de fontos, hogy a föld ne legyen túl nedves, mert az gyökérrothadáshoz vezethet. Kálium tartalmú szerekért hálás, ezek serkentik a virághozamot. Télen, de már késő ősszel is, amikor a hőmérséklet 10 fok alá csökken, érdemes védeni, beltérre vinni.
A gyakori átültetés nem kedvez a virághozamnak, ezért legfeljebb 3-4 évente tanácsos ismételni. Az átültetés jó alkalom a szaporításra, mely gumók leválasztásával történik. Érdemes tudni róla, hogy maga a növény nem, azonban a gumója mérgező!
Kórokozókra nem fogékony, egyedül pajzstetvek jelenhetnek meg rajta, melyek ellen növényvédő szerrel hatékonyan védekezhetünk.
Csigáné Illés Éva már 14 éve gondoz egy példányt, mely legutóbb rengeteg virággal hálálta meg a törődést. Az alábbiakban Évától tudhatjuk meg a részleteket:
"A szerelemvirágot édesapámtól örököltem, az övé volt. Halála után több más virággal együtt került hozzám a szerelemvirág is, melynek immár 14 éve. Másik tövem nincs is, ezt az egyet gondozom, nevelem nagy-nagy szeretettel.
Kb. 3-4 éve ültettem át utoljára, mert már nagyon kinőtte a cserepét. Nagy volt már akkor is, úgy gondoltam, megpróbálom szétszedni és szaporítani, de annyira össze voltak fonódva a gyökerei, hogy nem mertem bántani. Ezért csak éppen nagyobb cserépbe került és kertészetben vásárolt jobb minőségű általános virágföldbe.
Déli fekvésű helyen van, ahol délelőtt 9 órától délután négyig süti a nap. Előtte a ház, utána meg egy diófa árnyékolja, de a csúcsidőben végig tűz rá a nap.
Teleltetni kell, mert nem télálló. Míg kisebb volt, a hobbinkon levő házba vittük ki, ahol 6-8 fok volt és sötétség. Régebben úgy tudtam, hogy csak akkor virágzik, ha télen nem kap fényt, ezért volt, hogy még papírdobozt is húztam rá. Akkor teljesen lesárgultak a levelei, az alsók pedig el is száradtak. Áttelelt így is, de csak sokára tért tavasszal magához, és igazából nem is hozott sok virágot, csak bokrosodott. Most csak a fűtetlen garázsba tudjuk már behúzni, ahol összekötjük a leveleit, hogy jobban elférjünk mellette. Havonta kap egy kis vizet, így is sárgul el, szárad le az alsó leveleiből, de nem vészesen. Amikor melegebb nap van, felhúzzuk a garázsajtót és akkor éri egy kis melengető napsugár is. Tavasszal is így szoktatjuk a kinti hőmérséklethez, van, hogy kondizunk vele, kihúzzuk nappalra, estére meg vissza, ha még fagyot mondanak. Tél végén eltávolítom az elhalt, elsárgult leveleket és elkezdem az öntözést is, de még csak hetente.
Ha már stabil a kinti hőmérséklet, kikerül a helyére és kezdem a rendszeres öntözést 2-3-4 naponta, attól függően mennyire van meleg, illetve mennyire csapadékos az időjárás. Hetente pedig áztatott marhatrágyás levet teszek az öntözővízhez és azzal tápoldatozom. Volt, amikor Wuxalt használtam, azt szerettem, mert nem sok kellett belőle, de így is 1 liter hamar elfogyott, az ára meg eléggé felment, ezért egy helyi állattenyésztőtől szereztünk be érett marhatrágyát. De granulátum formában is lehet kapni, azt szoktam a virágföldbe is keverni tavasszal a virágültetésnél vagy átültetésnél, de abból is lehet beáztatni és az öntözővízhez adagolni.
Fontos, hogy az öntözővíz, ha tehetjük esővíz legyen, attól nincs jobb. Van egy köbméteres tartályunk, abba gyűjtjük az esővizet, vagy ha sokáig nincs eső, akkor fúrt kútról töltjük fel, hogy álljon egy ideig öntözés előtt. Ahogy megérkezik a nyár, már naponta locsolom, hetente pedig megy a marhatrágyával a kiegészítés.
Az öntözésre, tápozásra az idén jobban odafigyeltem, mert méretéhez képest túl sok virág nem nagyon volt még rajta. Megvallom őszintén, izgatottan figyeltem a levelek közepét, vártam, hogy mikor indul meg a bimbózás és mennyi lesz. Hogy a locsolást hálálta-e meg vagy mostanra nőtte ki annyira a cserepet és az is hozzájárult, nem tudom. De ennyi szálról és ilyen dús virágfejről nem is álmodtam, hogy lesz.
Ha pedig elvirágzik, akkor a magokat a szárak végéről letördelem, ne vegye el az energiát a növénytől. Ha már elszáradnak a szárak, akkor távolítom el azokat is, így nem sérül a tövénél annyira, de nem mindet, mert azokhoz szoktam felkötni a leveleket télire. Ősztől csökkentem az öntözések számát és akkor kerül a teleltetőhelyre, amikor bejönnek a 4-5 fokos éjszakai hidegek. Aztán tavasztól újra indul minden."
