A házikerti szőlő a kertész egyik legnagyobb büszkesége: szépen kanyarodó indák, fényes levelek és csábító fürtök, amelyek augusztus–szeptember táján egyszerre kezdenek elérni.
Ilyenkor azonban könnyen előfordulhat, hogy a szőlőtőke „elszabadul”, és több fürtöt hoz, mint amennyit a család képes egyszerre elfogyasztani. Mit tegyünk a felesleggel? Ne hagyjuk kárba veszni – a szőlő sokkal több mindenre jó, mint hinnénk.
Mazsola – a kertből egyenesen a sütibe
A legkézenfekvőbb megoldás a mazsola készítése. A szőlőszemeket egyszerűen ki kell teríteni szellős, meleg helyre (padlás, erkély, szárítórács), és néhány nap alatt összeaszalódnak. A nap ereje vagy a sütő is segíthet a folyamatban. A házi mazsola nemcsak finomabb és kevésbé édesített, mint a bolti változat, de ráadásul garantáltan tartósítószer-mentes. Ráadásul, amikor a vendégek a süteményben rábukkannak, büszkén mondhatjuk: „Igen, ezt a mazsolát a kertem készítette!”
Szőlőlekvár – különlegesség a kamrapolcon
Ha valaki már unja a szilvalekvárt, a baracklekvárt és a málnadzsemet, akkor a szőlőlekvár igazi csemege lehet. Kissé macerás, mert a héjat és a magokat érdemes eltávolítani, de a végeredmény megéri: mély színű, különleges ízvilágú lekvár, amely palacsintában vagy süteményben is megállja a helyét. Egy-egy üveg szőlőlekvár ajándéknak sem utolsó – garantáltan nem a szokványos befőtt a nagymama polcáról.
Szőlőlé és must – vitaminbomba pohárban
Ha a borászatra nincs kapacitás, a must még mindig remek alternatíva. A frissen préselt szőlőlé tele van vitaminnal és antioxidánssal, ráadásul a gyerekek is imádják. Csak vigyázni kell: ha nem fogy el időben, erjedésnek indulhat, és akkor már bizony nem gyerekbarát ital lesz belőle… Vicces családi történetek keringhetnek arról, amikor a „gyerekeknek szánt must” váratlanul erősebbnek bizonyult a kelleténél.
Szőlőlevél – nemcsak árnyékot ad
A szőlőlevelet sokan kidobják, pedig a konyhában is hasznát vehetjük. A mediterrán konyhából ismert töltött szőlőlevél (dolma) különleges vendégváró fogás lehet, amelyhez csak némi rizs, fűszer és türelem szükséges. A levelek sós vízben eltéve vagy lefagyasztva is tartósíthatók, így egész évben felhasználhatók. És valljuk be: mennyivel elegánsabban hangzik, ha azt mondjuk, „saját szőlőlevelembe csavartam a tölteléket”!
Ha elszabadul a szőlőtőke…
A kertészek jól tudják, hogy a szőlőtőke időnként hajlamos átvenni az irányítást. Az indák felkúsznak a kerítésre, belekapaszkodnak a fészerbe, és mire észbe kapunk, az egész kertet beterítik. A termés ilyenkor nemcsak bőséges, de kissé kezelhetetlen is lehet. Éppen ezért jó előre átgondolni, hogy a felesleget hogyan hasznosítjuk: szárítsuk, főzzük, préseljük vagy csomagoljuk be.
Egy fürt sem vész kárba
A szőlő tehát nemcsak borként válhat értékessé. A kertben termett feleslegből mazsolát, lekvárt, mustot, szőlőlevél-ételt és még sok más finomságot készíthetünk. Így a szőlőtőke túltermése nem bosszúság, hanem lehetőség – hogy a kert kincsei egész évben mosolyt csaljanak az asztal körül ülők arcára.