Csali a csapdában.
A pocok nem a kertész barátja: a kis rágcsáló megeszi a gyökérzöldségeket, elrágja a gyökereket, gyakran a termést is veszélyezteti. Nagyon falánk kártevő, a magokat, füveket, leveleket, gyümölcsöket is pusztítja, a diótól kezdve a répáig szinte mindent felfal.
Hazánkban is elterjedt, elsősorban nyílt területeken, szántókon, réteken, de kertekben, mezőgazdasági területeken is gyakori.
A föld alatt kb. 20–30 cm mélységben járatokat ás, ezek egy központi kamrából és sugáralakban elhelyezkedő kijáratokból állnak. A központi lakrészt száraz fűvel, szalmával, levelekkel béleli ki. Téli álmot nem alszik, a hidegben a házakba, istállókba is behúzódhat. Sőt, enyhe télben nagyon felszaporodhat, mert a kevés csapadék és a sok élelem kedvez neki. Ilyenkor akár még tömeges vándorlásba is kezdhet.
A december-január a legjobb időszak arra, hogy megszabaduljunk a mezei pocoktól. Humánus megoldás, ha élvefogó doboz- vagy ketreccsapdákat alkalmazunk, így a tetten ért pockok nem pusztulnak el, például a mezőn elengedhetjük el. Minden járathoz tegyünk csapdát.
A pocok számára csemege a sárgarépa, az alma vagy a zeller, ez kerüljön csaliként a csapdába. Mivel az állatok nagyon érzékenyek a szagokra, hamar megtalálják a táplálékot. A csapdákat többször is használhatjuk.
Tavasztól már újra aktívan szaporodnak, ezt ne várjuk meg, még előtte cselekedjünk! Kora tavasztól ellik a pocok, egy évben akár tízszer is, egyszerre 8-12 kölyköt hozva a világra.
