Éjjeli virágok.
Hatalmas szalámik lógnak a fa ágairól: ez nem képzelődés, a kolbászfa, más néven szalámifa tényleg így fest.
A kolbászfa (Kigelia africana, Syn. Kigelia pinnata) bizarr termése kemény, fás és tele van maggal. Az elefántok, zsiráfok, orrszarvúak, antilopok ugyanakkor előszeretettel falatoznak belőle. Az ember számára élvezhetetlen gyümölcsöt az afrikai őslakosok gyógyászati célokra használják, a kígyómarástól a forgószélig, gyakorlatilag bármire.
A kolbászfa őshazája az afrikai szavanna, ahol akár 15 méter magasra is megnőhet és széles koronát nevelhet. A barnáspiros, tölcsér alakú virágok laza bugában lógnak az ágakról. Csak éjjel nyílnak, erős, kellemetlen illatot árasztanak. A következő reggel a beporzást követően lehullanak. Helyükön megjelennek a kolbász formájú termések, amelyek akár 60 cm hosszúak is lehetnek és a 4-7 kg-ot is elérhetik.
Nálunk a kolbászfa fűtött télikertet igényel. Cserepes növényként nevelve kb. 2 méteresre nő. Tápanyagban gazdag közegbe ültessük, amit komposzttal dúsíthatunk. Az agyaggolyók segítenek megakadályozni a pangóvíz kialakulását.
Májustól szeptemberig akár a szabadba is kitehetjük a cserepet meleg, védett helyre. Nyáron a földjét egyenletesen nedvesen kell tartani, mészben szegény, nem túl hideg vízzel öntözzük és csak ritkán tápoldatozzuk (kb. 14 naponta).
A téli hónapokra azonban újra be kell vinnünk a télikertbe, legkésőbb akkor, amikor 10 °C alá esik a hőmérséklet. Ilyenkor vissza is vághatjuk, ha túl nagyra nőtt (a virágok általában az alsó ágakon fejlődnek). A teleltetőben világos helyet igényel és 15 és 20 °C közötti hőmérsékletet. Általában télre ledobja a lombját, azonban áprilisban újra kihajt. Lombtalan állapotban csökkentsük az öntözés gyakoriságát.
A természetben rovarok, madarak és denevérek végzik a kolbászfa beporzását. A télikertben nekünk kell a munkát átvennünk egy finom ecset segítségével, amennyiben szeretnénk, hogy különös terméseink is legyenek.
