Juj, de szép volt! – mondjuk, mikor a muskátli vagy a petúnia még ontotta a virágokat. Aztán jön a pillanat, amikor a kerti padon ülve azt látjuk, hogy kicsit több a száraz levél, kicsit kevesebb a szín, így felmerül a nagy kérdés: vajon mit kezdjünk a kiöregedett egynyáriakkal? Harcoljunk értük a szezon végéig, vagy jöhet a nagy kertészeti elengedés?
Az egynyári nem örökre szól
A neve is elárulja: az egynyáriak nem életre-halálig, hanem nagyjából az első hidegig tartanak ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy augusztusban automatikusan dobhatjuk a komposztra őket, de ha már csak 2 virág díszlik 40 hajtáson, és minden nap kézzel kell leimádkozni róluk az elnyílt virágokat, akkor ideje elgondolkodni.
A kert életciklusa nem vég, hanem változás
A kiöregedett egynyáriak nem a kudarc jelei, hanem annak, hogy halad az idő. Az elengedés a kertben is lehet szeretetteljes: egy szép virágágyat nem lerombolunk, hanem átalakítunk. Lecserélhetjük őket ősszel is díszítő évelőkre (mint a díszcsorba, őszirózsa vagy varjúháj), vagy későn vethető salátafélékre és spenótra. A bátrabbak díszkáposztát is kipróbálhatnak, ami dekoráció és vitaminforrás is egyben.
Mikor van az a pont, hogy már felesleges életben tartani?
Ha a növény több időt tölt hervadással, mint virágzással. Ha a locsolás után is két kézzel kapaszkodik az utolsó zöld levélbe. Ha már te is megindokolnád a locsolást: "Hátha holnap szebb lesz..." – akkor valószínűleg eljött az ideje a búcsúztatásnak.
A virágágy is megérdemel egy részidős nyugdíjazást
Augusztus végén egy kis pihenés jól jön: talajtakarás, zöldtrágya vetése, vagy csak egy kis komposzt bedolgozása segíthet abban, hogy jövőre még szebb legyen a virágágy. A kertben az átalakulás nem vereség, hanem tervszerű következmény. Engedjük hálával nyugovóra a petúniát – még ha a katicabogarak kicsit zokon is veszik.
