Ha éhezve bolyonganék az erdőben, ezt a hét gyümölcsöt szeretném megismerni, hogy ehessek a termésükből.
A természetjáró ember néha elgondolkozik, hogy ha kitör a harmadik világháború és az apokaliptikus helyzetben éhezve bolyongunk családunkkal a természetben, akkor vajon mit fogunk enni? Biztosan találunk valamit! A helyben készített íjjal lőhetünk magunknak nyulat, vagy a patak vizében állva lecsaphatunk az arra úszó kövér halakra. Ha viszont nincs világvége, csak enyhén megéhezünk a hétvégi kirándulás során, akkor jó lenne harapni valami apró és finom dolgot. Na ilyenkor merülhet fel az a hét vadgyümölcs, amiről ez az írás szól. És miért pont gyümölcs, amikor ott terem mindenhol a sok zöld ehető növény, például a pitypang, csorbóka, tyúkhúr, keszegsaláta, libatop, disznóparéj, csalán, útifű, pásztortáska? Azért a gyümölcs, mert az finom is tud lenni!
Cseresznyeszilva
Mirobalán, mirabolán, fosóka néven is ismert finom gyümölcs, amely leginkább a névadó cseresznye és szilva keverékének tűnik. Prunus cerasifera a tudományos neve és valóban a két névadó gyümölcs közeli rokona.
Március végétől nyílnak fehéres-zöldes virágai, majd szépen kizöldül a teljes bokor is. Épp annyi levele nő, hogy első látásra elfedjék a töviseit. A termése sok sárga és lila szín között játszó golyó, amelyek nagyobb cseresznye méretűek. Kőkemény magjuk szilvamag formájú és szerencsés esetben apró. A gyümölcsök íze mézédes is lehet, de ha nincs teljesen megérve, akkor savanykás és akár őszig folyamatosan érhet. Magában fogyasztható, de akár lekvárnak vagy pálinkának is gyűjthető.
Faeper
A fehér eperfa (Morus alba) fehér termést hoz, a fekete eperfa (Morus nigra) feketét: mindkettő hasonló ízű és kinézetű, a szederhez hasonlító gyümölcs. Az eperfa gyakori a természetben és a városokban is, áprilistól júniusig virágzik, általában júniusban és júliusban érik. Bőségesen ehetünk belőle, kellemesen enyhe íze van, ami éretlenül még egy kicsit savanykás, éretten mézédes.
Az eperfát a jellegzetes leveléről könnyű felismerni és azért van vele tele a város, mert a régmúlt selyemhernyó-tenyésztői tápláléknövényként terjesztették. Amióta nem tenyésztünk selyemhernyót, rájöttünk a hátrányára is, ugyanis a lepotyogó terméseit a városi fák alatti járdán taposhatják szét a járókelők, ezzel sok takarítási munkát adva másoknak. A gyümölcse mellett a levele is értékes: köhögés elleni teát főzhetünk belőle.
Szeder
A vadszeder vagy másnéven földi szeder (Rubus plicatus) az erdőszélek természetes velejárója: ha épp a gyümölcséről nem ismernénk fel, akkor az ő indái majd felismernek bennünket és letépik a ruhánkat. Viszont ha óvatosan megközelítjük, akkor csemegézhetünk a feketére érő terméseiből. Nagyon sok hasonló szederfaj van, ezért a vadszeder neve inkább egy gyűjtőfajt jelöl, de szerencsére az ehetőnek kinéző gyümölcsei mind ehetők is.
Júniustól augusztusig virágzik és akár késő őszig érleli a gyümölcseit. A szedret bőségesen ehetjük a kirándulás alatt, sőt gyűjthetjük is és otthon süteményekbe süthetjük, lekvárt ízesíthetünk vele. A levele szárítva gyógynövény, gyulladáscsökkentő hatása ismert, torokfájására ajánlják.
Kutyacseresznye
Az erdőszéleken gyakori növény a kutyacseresznye, vagy másnéven zselnicemeggy (Padus avium) is. Apró fekete gyümölcsei ehetők, sőt főzés után még finomak is. Viszont a magját nem szabad megroppantani, mert a többi csonthéjashoz hasonlóan mérgező vegyületet tartalmaz, csakúgy, mint a kutyacseresznye levele is. Maradjunk tehát a gyümölcsénél!
Fotó: Bálint János
A zselnicemeggy májusban virágzik és július-augusztus között érik. Gyümölcse sötétlila állapotában hozza ízben azt a szintet, amit legtöbben már ehetőnek tartanak. Mivel elég apró, ezért gyakran keverik más gyümölcsös táplálékokba, például a vadgyümölcsökből készülő lekvárba és szörpbe. Sok benne a pektin, ezért zselé készítésére ideális.
A növény nagyon közeli rokona a madárcseresznyének, amely hasonló tulajdonságokkal rendelkezik és szintén ehető gyümölcsöt terem.
Fotó: Bálint János
Vadkörte
A vackort (Pyrus pyraster) termésben megtalálni nagy öröm a kirándulók számára. Erdőkben is előfordul, de gyakori az utak mellett meghagyott példány is, hiszen igazán ízletes a körtéje. Az áprilisi lombfakadáskor virágzik, fehér szirmai között nagyon jellegzetesek a bíborszínű porzók. Júliustól érik és csak teljes érettségben édes, egyébként igen fanyar az íze. Az erdei állatok nagyon szeretik és fogyasztják is, így ha megérett, akkor valahogy mindig gyorsan elfogy róla a gyümölcs.
A vadkörtét aszalni is lehet, szörp is készülhet belőle, sőt a fája is nagyon értékes, de azt azért ne vigyük magunkkal.
Vadalma
A boltban kapható almához képest nagyon elmarad méretben a vadalma gyümölcse, ami jobb esetbe is inkább csak dió méretű. Tudományos neve Malus sylvestris, és tényleg erdők szélén, hagyásfaként találhatunk rá a természetben. Az éretlen almácska nagyon savanyú, de azért eljön az idő, amikor finom ízűre és édesre érik. Viszont ez sajnos nem tart sokáig és gyorsan elpuhul, szottyosodik.
A fája akkora, mint a vadkörtéé, 5-10 méteresre nő, inkább a kisebb fák közé tartozik. Április második felében virágzik, és a termése általában csak szeptemberre érik be. Amikor lehullik, akkor a vaddisznók felfalják.
A vadalma gyümölcsét savanyúsága miatt ecetek ízesítésére, húshoz kínált mártásokhoz is felhasználhatjuk, de természetesen a kirándulás közben megpróbálhatjuk elharapdálni is. Ha valaki nagyon éhes, akkor a magházával együtt is bekaphatja, elropogtathatja.
Barkóca berkenye
Karéjos leveléről jól azonosítható a barkóca (Sorbus torminalis) fája, amely közepes termetűre fejlődik. Gyakori fa a természetben, de inkább dombvidéken számítsunk rá, szereti a magasságot.
Májusban dúsan, fehér szirmokkal virágzik, és szeptemberben érleli be a tojásdad alakú almácskáit (vagy a formájuk miatt: körtécskéit). A termés tényleg apró almához vagy körtéhez hasonló, 1-2 cm átmérőjű, parás héjú, barnás színű. Édes, de az érés előtt savanykás íze van, igazán frissítő lehet a kirándulás közben.
Az érés után gyorsan meg is puhul, szottyosodik, és október végére le is hullik, hatalmas örömet szerezve az erdei állatoknak.
Fotó: Mike Finn
Nem fogunk éhen halni!
A fenti listából látható, hogy június után gyakran találhatunk ehető gyümölcsöt erdőn-mezőn. Arra persze nem számíthatunk, hogy ezekből jól lakjunk, de arra igen, hogy egy-egy falat külön örömet szerez majd a kiránduló társaságnak. Épp ezért érdemes újra végignézni a képeket, hogy amikor a természetben járunk, már felismerjük őket.
