Spóroljunk az energiával. ne végezzünk felesleges munkát!
Ahány tök, annyi szín, forma, méret – és héjvastagság! Mindez azt eredményezi, hogy akadnak olyan fajták, amelyiknek sokat kell a héjával vesződni, másokat viszont azzal együtt fogyaszthatunk. Általában a sütőtök héja ehető, azonban számos fajta esetében vastag és kemény, emiatt pedig nem élvezhető még főzés után sem. Mások viszont épp ellenkezőleg: gyenge, vékony héjjal rendelkeznek, ami könnyen elfogyasztható.
Ebből a szempontból 3 kategóriába sorolhatjuk a tököket:
1. Egyszerűen feldolgozhatóak: tökök vékony héjjal
A kompakt, narancsszínű Hokkaido tök és az ufószerű patisszon a leggyorsabban feldolgozható fajták közé tartoznak. A héjuk vékony és zsenge, ezeket nem kell hámoznunk, aminek számos előnye van: kevesebb munka, kevesebb hulladék, több megmaradó vitamin és íz. A zsenge, fiatal példányok akár még nyersen is ehetők.
2. Csak szükség esetén hámozzuk: közepesen kemény héjú tökök
Idetartozik a kanadai sütőtök és a pézsmatök. A fiatalabb példányok vagy hosszabb főzés esetén nem kell megszabadulnunk a héjuktól, mert kellően puhává válik. Ha azonban csak rövid ideig főzzük őket, érdemes leszednünk a héjat.
3. Mindenképp hámozni kell: tökfélék nagyon vastag héjjal
A dekoratív, színes püspöksapka, a ’Baby bear’ fajta, az óriástök és a spagettitök a főzés idejétől függetlenül hámozandó!
