Érzékeny a pangó vízre.
A közkedvelt gyógy- és illatos fűszernövény mediterrán régiókból származik, ahol a napsütötte, kavicsos, sziklás, száraz lejtőkön él. Ezért a levendula a száraz, tápanyagban szegény talajokon fejlődik a legjobban. Idővel hosszú gyökeret fejleszt a talaj mélyebb rétegeiben elérhető vízhez.
A cserépben lévő levendula esetében nagyon fontos a jó vízelvezetés. Azért, hogy ne álljon pangó vízben, tegyünk agyaggolyót, kavicsot a cserép alá. A közeg legyen ásványi anyagokban gazdag, például egyharmad kerti föld, egyharmad durva homok és egyharmad komposzt összekeverésével.
Ültetés után be kell a növényt öntöznünk. Ahhoz, hogy jól meggyökeresedjen, az első napokban a földjét tartsuk nedvesen, ezt követően azonban keveset locsoljuk, még a meleg nyári napokon is elegendő csak néhány naponta vizet adni neki.
Cserépben vagy dézsában a levendula nem tudja olyan mélyre ereszteni a gyökereit, ezért több vízre van szüksége, mint szabadföldben. Érdemes ujjpróbával ellenőrizni: csak akkor locsoljuk, ha az ujjunkat 3-4 cm-re a földbe nyomva száraznak érezzük azt.
A legjobb, ha reggel öntözzük, mert így a felesleges víz a nap folyamán el tud párologni. A föld ne tocsogjon, csak épp nedves legyen. Az alátétből öntsük ki a felesleget.
A szabadföldben lévő levendulát viszont elég csak annyit öntözni, hogy a gyökerek ne száradjanak ki. Ha rövid ideig teljesen száraz a talaj, az nem akkora gond, a hosszabb aszályos, forró időszakoknál azonban érdemes a talajt ellenőrizni. Itt is érvényes, hogy minél jobb a talaj vízelvezetése, annál hosszabb életűek lesznek a növények. A pangó víz károsíthatja őket, ez főként télen fellépő probléma. Még a virágzást is csökkentheti a túl sok víz.
A levendula azt szereti, ha szobahőmérsékletű vízzel locsoljuk, ezért legjobb, ha nem közvetlenül a csapból folyatjuk. Ideális az esővíz, de az is ügyes megoldás, ha a locsolás után rögtön feltöltjük az öntözőkannát és a következő öntözésig állni hagyjuk a vizet.
