Így gyárthatunk mindenféle külön agyagi ráfordítás nélkül egy növényből többet.
A legtöbb kertész számára érthető módon a szebbnél szebb (vagy hasznosabbnál hasznosabb) növények alkotják a kert legfontosabb, központi részét, így a kertészkedésre szánt keret legnagyobb része is új növények vásárlására megy el. De miért is ne spórolhatnánk ezen egy keveset (vagy akár egy jelentősebb összeget) úgy, hogy saját magunk gyarapítjuk kedvenc növényeink számát? Gondoljunk csak bele: szaporítással akár tucatjával állíthatunk elő növényeket, nem csupán egyetlen új példányt.
A szaporítás olyan költséghatékony eljárás tehát, amely nem igényel különleges szakértelmet, így mindig jól jön, ha gyakorló kertészként ismerjük az alábbi öt népszerű eljárás alapjait.
1. Magvetés
A magról való szaporítás legnagyobb előnye, hogy könnyűszerrel állíthatunk elő nagyszámú növényt egyszerre. A magok egy részét ráadásul a saját kertünkből is begyűjthetjük. Vannak magok, amelyek közvetlenül szabadföldbe is vethetők, míg másokat védett helyen, a lakásban kell kicsíráztatnunk. Ehhez esetenként csíráztató tálcát vagy palántázó poharakat, vagy éppenséggel speciális ültetőkeveréket, például komposztot kell használnunk.
Korábbi írásunk hasonló témában: Palántanevelés az ablakban
2. Bujtás
A lehajló, csüngő ágú cserjéket, fákat nem ördöngösség bujtással szaporítani, mivel azok az ágaik, amelyek a talajjal érintkeznek, könnyen kigyökereznek. A szerteágazó gyökérzetből szintén új növények sarjadhatnak és fejlődhetnek ki. A szamóca mintha kifejezetten szaporításra kínálná fel nekünk az ostorindáit, amelyekkel mindössze annyi teendőnk van a biztos siker érdekében, hogy rögzítjük azokat a talaj felszínén. A fás növények esetén valamelyik alsó, földhöz közeli ágat hajlítsuk le egészen a talajig, rögzítsük, majd takarjuk be egy kis földdel. Miután a bujtás gyökeret eresztett, leválaszthatjuk az anyanövényről és átültethetjük.
Többek között a hortenzia is szaporítható ezzel az eljárással: Hogyan gyökereztessünk hortenziát könnyen, egyszerűen?
3. Tőosztás
A tőosztás szintén nem tartozik a bonyolult eljárások közé. A kifejlett vagy az erőteljesen fejlődő, túlságosan terjedelmes gyökerű, idősebb növényeket a talajból kiásva több részre választjuk szét, majd a gyökeres darabokat egyenként újra elültetjük. A legtöbb növény esetén a tőosztást kora tavasszal vagy ősszel célszerű elvégeznünk. Néhány növény esetén azonban – ilyen például a sásliliom – a tőosztást gyakorlatilag bármikor el lehet végezni. A tőosztás egyik nagy előnye, hogy a művelet elvégzése után az új növények kevés extra törődést igényelnek.
A tőosztásról például itt írtunk: Útmutató a tőosztáshoz, a leggyorsabb szaporítási módhoz
4. Szaporítás szárdugványról
Bár gyakran a haladó kertészeknek ajánlják, a szárdugványról történő szaporítás a növények megsokszorozásának egyik gyors és viszonylag egyszerű módja. Az anyanövényről levágott szárdarab olyan hormonokat kezd termelni, amelyek elősegítik az új, önálló növény kifejlődését. Mindössze annyit kell tennünk, hogy ezt a folyamatot ott, ahol csak lehetséges, támogatjuk.
Korábbi cikkünk a témában: Így legyen szárdugványról sok-sok hortenziád!
5. Szaporítás gyökérdugványról
Aki valaha is próbált már például keleti mákot (más néven díszpipacsot) vagy medvekörmöt áttelepíteni a kert egy másik szegletébe, az tudja, hogy a régi helyen véletlenül a földben maradt kis gyökérdarabban is van annyi energia, hogy képes legyen a regenerálódásra és új növény sarjadjon belőle. Ezt a jelenséget a kertészek könnyen a hasznukra fordíthatják egy sor növény esetén a gyökérzet kiásásával és a kiszemelt helyen történő újbóli elültetésével.
