A szarvaskerep az örök élet szimbóluma

Világítóan sárga pillangósvirág a száraz gyepben, egyidejűleg bimbókkal, virágokkal és szarv alakú termésekkel.

A szarvaskerep (Lotus corniculatus) a pillangósvirágúak családjába tartozó lágyszárú, évelő növény. A “Lotus” nemzetségnév már az ókori görögöknél is ezt a növényt jelentette, a “corniculatus” fajnév a szarv alakú hüvelytermésre utal. A magyar kerep szó eredete sajnos ismeretlen. A mélyen és kiterjedten gyökerező növény rendkívül szárazságtűrő. A levegőből nitrogénkötő baktériumok gazdájaként maga is gondoskodik a saját tápanyagáról. Alacsony termetével jól tűri a legelést és a kaszálást, azaz szuper túlélő. Kora tavasztól virágzik, és a nyár közepétől már egyszerre van rajta új bimbó, kinyílt virág és érett termés, amitől régebben a megújulást és az örökéletet jelképező temetővirág lett.

Szeretik a pásztorok, illetve szerették...

Nem csak a szarvasok legelik, hanem a pásztorok is kiváló takarmánynak tartják, mert a többi pillangóssal szemben nem okoz felfúvódást a legeltetett állatoknál. A folyamatos virágzás miatt stabil, megbízható rovarlegelő. Az eurázsiai növényt az Újvilágban újabban kevésbé szeretik, eleinte lucerna helyett a sovány földekre telepítették, de mára megszökött idegenként kiszorítja a honos flórát.

Megporzók és potyautasok

A szavaskerep levelei a herefélékhez hasonlóan hármasak, csak a két pálhalevél olyan nagy, hogy negyedik és ötödik levélkének tűnnek. A levélkék tojásdadok, gyakran szőrösek a színükön és a fonákukon is. A szár elterülő, kör alakban terjed, nem gyökerezik le, a virágszárak arasznyira felemelkednek. A virágzat 3-8 virágú, felülnézetben néha érdekes sokszögű vagy kör alakú. A szirmok élénksárgák, ritkán piroslók, zártak, a megporzó rovar súlya nyitja a bejáratot. Rögtön kap egy már előkészített virágpor adagot a szőrére, és csak ezután jut mélyebbre a nektárhoz. Többször láttam a nyomait potyautasoknak, akik nem a kapun, hanem oldalt, a szirmokat kirágva juthattak a kincshez. Azt nem sikerült megfigyelnem, hogy a potyázók túl nagyok a virágbelsőhöz vagy túl könnyűek a kapunyitáshoz, de az utóbbi a valószínűbb.

Határozói bélyegek

A csészefogak határozói bélyegek, egyenlő hosszúak, nem vagy alig hosszabbak a csésze csövénél, és nem hajlanak vissza. A névadó termések eleinte rövid és zöld hüvelyek, de vastagodás nélkül egyre hosszabbra nyúlnak, megbarnulnak, megsodródva szórják ki a magvaikat. Egy-egy érett hüvelyt is láthatunk szarv alakúnak, de hármasával-ötösével már akár egy szarvasagancsot is beleképzelhetünk.

Szarvaskerep virágzatai felülnézetben