A szélfű virága leplezte le a növények szexualitását

A szélfű virága leplezte le a növények szexualitását

A hím- és nővirágok felfedezése új irányt nyitott az újkori botanikában.

Az erdei szélfű (Mercurialis perennis)  a nedves, üde erdők egyik legjelentéktelenebbnek tűnő lágyszárú talajtakaró növénye. Sötétzöld levelei már az első tavaszi napsugárra előbújnak, március végén már virágzik. A zöld vagy zöldessárga apró virágai azonban szinte láthatatlanok, le kell térdelnem vagy hasalnom, hogy szemügyre vehessem őket. A fényképezésük sem könnyű, de látni fogják, hogy nagyon tanulságos.

Hashajtó gyógynövény

A szélfű többnyire szélporozta növény, de a nevét nem erről, hanem a szélhajtó, hashajtó gyógyhatásáról kapta, amelyet az ókori mondák szerint Mercurius isten fedezett fel. A növénynek kissé kellemetlen szaga van, ami figyelmeztetés, hogy enyhén mérgező is. Ez igen gyakori a kutyatejfélék családjában, még az ilyen tejnedv nélküli fajoknál is. A ’perennis’ szó a növényeknél évelőt jelent, a szélfű is ilyen: gyöktörzsei behálózzák a talajt, fagyálló tápanyagraktárak, ezek teszik lehetővé a nagyon korai kihajtást. A gyöktörzseken hüvelyknyi távolságra rügyek képződnek, és kedvező körülmények között minden rügyből egy új növény képződik. Ezek az arasznyi magasságú egyedek független növényeknek tűnnek, de a valóságban eredendően egyetlen példány klónjai, genetikailag azonos, a talajban folytonos, vegetatív szaporulatok. És most jön a csavar; egyneműek, azaz vagy hím, vagy nőnemű növények nagy tömegben az erdő talaját foltokban vagy egészében borítva.

Kétlaki növény kellett a felfedezéshez!

Tehát a szélfű alapvetően kétlaki növény, bár ritkán előfordulnak eltérő variációk is. A nemek, ha nagyon közel hajolva is, de jól megkülönböztethetőek (ivari kétalakúság). Ez tette lehetővé, hogy Camerarius (Rudolph Jakob Camerer) német botanikus 1691-ben Mercurialis növényeken kísérletezve felfedezze és bizonyítsa a növények szexualitását. Később a tudós eperfa, kender, spenót, ricinus és kukorica növényeken végzett kísérletei is hasonló eredményekre vezettek.

Nem mindig laktak külön a hím- és nővirágok

A hím virágok a porzóktól zöldessárgák, fürtökben állnak. A nővirágok kicsi zöld gömbök, kunkorodó fehér bibékkel és gyakran két egyenesen kiálló, mára már terméketlen porzószállal. Ez utóbbi árulja el, hogy évmilliókkal korábban a virágai még hímnősek lehettek.

szelfu viraga 02
Erdei szélfű hím klónjai

szelfu viraga 03
Erdei szélfű hím virágai

szelfu viraga 04
Erdei szélfű hím virága

szelfu viraga 05
Erdei szélfű nővirágai

szelfu viraga 06
Erdei szélfű nővirága

szelfu viraga 07
Erdei szélfű nővirága két funkciót vesztett porzószállal

szelfu viraga 09
Erdei szélfű bimbói, bomló és elvirágzó hím virágai

szelfu viraga 08
Erdei szélfű még éretlen termései

Korábban írtunk róla:

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR