Az édesburgonya nemcsak egészséges és finom, hanem otthon is meglepően könnyen termeszthető. Egy kis odafigyeléssel a kertben, vagy kellő elszántsággal egy lakás ablakában is nevelhetünk belőle gumókat.
A melegkedvelő, trópusi növény nevelése egyszerű, ha napos helyet és laza, jó vízáteresztő talajt biztosítunk számára. Tavasszal csíráztatott gumókról szaporítható, amelyekből hajtásokat hoz. Ezeket a hajtásokat gyökereztethetjük vízben, majd kiültethetjük szabadföldbe vagy nagyobb edényekbe.
Fontos, hogy rendszeresen öntözzük, különösen a növekedési szakaszban, de a túlöntözést kerüljük. Az édesburgonya szereti a meleget, így 15 °C alatti hőmérsékleten már nem fejlődik jól. Gondozása során figyeljünk a csigákra és más kártevőkre, amelyek károsíthatják a leveleket. Az ültetéstől számítva 3-4 hónap múlva takaríthatjuk be a gumókat, amikor a levelek kezdenek visszaszáradni.
Kauremszki Anka egy véletlen folytán, étkezésre szánt gumókból kezdett édesburgonyát nevelni. A következőkben Ankától ismerhetjük meg a részleteket.
"Több mint három évvel ezelőtt egy szerencsétlen építkezésbe kezdtünk, ami miatt megszűnt a lakhatásom, és vele együtt a vecsési mesebeli kertem is. Jelenleg mindenhol törmelék és építőanyag-maradványok vannak, én pedig egy pici, budapesti lakótelepi lakásba szorultam – remélhetőleg csak átmenetileg, bár három év talán már nem annak számít.
A komposztálást azonban még mindig folytatom, akár innen, Pestről is, a nyarat pedig egy kerti csap mellett vészeltem át, mindenféle pótcselekvéssel. Így született meg újra a fillérekért mentett virágokból az én kis minikertem. Korábban imádtam, hogy a kertben semmi sem veszett kárba – így lett például egy komposztdombom. Most előszedtem a család összes mosófazekát és „gazdálkodni” kezdtem a dombon kinőtt paprika- és paradicsompalántákkal, de még hokkaidótök is nőtt rajta teljesen véletlenül.
A lakásban is folytatódott a történet: néhány elfoglalt hét után furcsán csírázni kezdett a zöldséges kosaram tartalma. Így lett édesburgonya-palántám! Mivel a burgonyák megfonnyadtak, vízbe tettem őket, és ezzel kezdetét vette egy hihetetlen átalakulás. Hihetetlen gyorsasággal bokrosodtak: egyik nap még csak két levelük volt, másnapra már négy! Nem hittünk a szemünknek. A burgonyák visszanyerték korábbi ehető formájukat, így azokat megettük, a csírák pedig vízben tovább éltek, mint valami szobanövény, az ablakban.
Májusban azonban kinőtték a helyüket, ezért gondoltam egyet, és az építkezésen, a kerti csap mellé elástam őket, hogy ne feledkezzek meg róluk. A kert legmelegebb pontjára kerültek, ahol a hideg vízben pancsolni valóságos üdülés volt. Utólag visszagondolva csoda, hogy túlélték. Semmiféle törődést nem kaptak, ráadásul a csigák többször lerágták a leveleiket, sőt, egyszer még a fűkasza áldozatai is lettek.
Most, ősz végén, kíváncsiságból kiástam őket, és láss csodát: komoly méretű édesburgonyákat találtam!"
