Visszafogott szépség, mégis bőven ontja a színeket.
A Gaultheria mucronata olyan, mint egy szerény, de karizmatikus vendég a kertben: nem hivalkodó, mégis rögtön meghódít a hófehér harangvirágaival és az ősztől tavaszig díszítő színes bogyóival. Lassan növekvő, tömött cserjéje akár 1,5 méteresre is megnő, de sosem válik zavaróan terebélyessé. Egész évben dekoratív, így ügyes elhelyezéssel a kert igazi ékszere lehet.
Bogyódísz minden évszakban
Nyár végén és ősszel apró fehér harangvirágait élénk színű bogyók váltják fel – rózsaszín, bíbor, bordó vagy hófehér árnyalatban. Ezek a bogyók akár tavaszig is a növényen maradnak, feldobva a téli kert szürkeségét. Különösen látványos örökzöldek vagy fenyők társaságában.
Savanyú talajt kedvel, de hálás vendég
Legjobban enyhén savas, jó vízelvezetésű talajban, félárnyékos vagy árnyékos helyen érzi magát. Bár igénytelennek tűnik, a megfelelő talaj és rendszeres öntözés mellett bőségesen virágzik és terem. Kiválóan bírja a hideget, akár –20 °C-ig, így a legtöbb hazai kertben biztonsággal nevelhető.
Talajtakaró vagy sövény – sokoldalú megoldás
Oldalhajtásai révén hatékony talajtakaró, amely gátolja a gyomok terjedését és stabilizálja a talajt. Rendszeres metszéssel formás, tömött sövényt is nevelhetünk belőle. Szépen mutat rododendronokkal és más savanyú talajt kedvelő cserjékkel társítva.
Dél-amerikai gyökerek és névváltoztatás története
A növény őshazája Dél-Chile és Argentína hegyvidéki erdeinek pereme. Bogyói ehetőek, bár ízük semleges, így inkább „túlélőfalatnak” számítanak, mint konyhai különlegességnek. A helyi lakosok régóta fogyasztják, és ünnepi dekorációként is használják.
Régebben Pernettya mucronata néven ismerték, Antoine-Joseph Pernetty francia természetbúvár után, aki a 18. században Bougainville-lel kutatta a Falkland-szigeteket. Később a botanikai vizsgálatok kimutatták, hogy a Pernettya nem különbözik eléggé a Gaultheria nemzetségtől, így összevonták őket. A Gaultheria nevet Carl Linnaeus adta Jean François Gaultier kanadai botanikus tiszteletére – a névváltoztatás szép példája annak, hogyan formálódik a tudományos nevezéktan.
Bogyóhoz kell a „pár” – kivéve, ha trükközöl
A mirtuszhanga többnyire kétlaki (külön hím- és nőivarú növényekkel), ezért a bogyóterméshez legalább egy hím és több nőivarú példány szükséges. Ha el szeretnéd kerülni a „párkeresést”, válassz öntermékeny fajtát, például a Gaultheria mucronata ‘Rubra’-t, amely magában is gazdagon hozza a bogyókat – ideális választás kezdő kertészeknek is.
Tipp: Ha szeretnéd még mutatósabbá tenni, ültess mellé más savanyú talajt kedvelő növényeket, és figyeld meg, melyik társítás hozza ki belőle a legtöbbet a saját kerted mikroklímájában.
