Csomborpereszlény: oroszlánszáj gyufafej méretben

Olyan apró virág, hogy a szépsége csak nagyítóval csodálható, és a neve olyan csavaros, mintha viccből találták volna ki.

A teljes nevén parlagi csomborpereszlény (Acinos arvensis) egy apró évelő növény a legszárazabb és legnaposabb sziklagyepben vagy a posza homokon. Virágzáskor tíz centiméter magas, és később sem nő arasznyinál nagyobbra. Már az elején bevallom, hogy korábban magam sem láttam még, mert ehhez nem elég sétálni a természetben, négykézlábra kell ereszkedni, amit egy másik növényért tettem, amikor megpillantottam a gyufafejnyi színes virágokat. Közel hajolva egyértelmű volt, hogy ajakosok, és a növényke kellemes mentás illata is megerősítette, hogy az árvacsalánfélék családjába tartozik. A további növényhatározás azonban nem volt könnyű. A magyar Wikipédián nem is szerepel, az angol nyelvű is csak hét sort szán rá, szerencsémre a német a növényeknél szokásos egész oldalt.

Se nem csombor, se nem pereszlény

Így tudtam meg, hogy a növényt már az ókori görögök is ismerték, de a mai tudományos nevét csak 1946-ban kapta; az “Acinos” nemzetségnév illatos virágot, az “arvensis” fajnév mezeit jelent, a magyar nevet szerintem a botanikai bizonytalanság ihlette. Linné ugyanis a 18. században még kakukkfű fajnak (Thymus acinos) vélte, a későbbi sorrendet már nem nyomoztam ki, de csombor (Satureja) féle lett, majd pereszlény (Calamintha) faj, borsfűnek (Clinopodium) is besorolták, és még tucatnyi nemzetséget találtam, amelybe beillesztették. A botanikusok bizonyára idővel rájöttek, hogy egyik nemzetségbe sem passzol igazán, így kapott sajátot. A magyar név pedig egy keverék; ha se nem csombor, se nem pereszlény, akkor legyen csomborpereszlény.

Jól bírja a szárazságot

A parlagi csomborpereszlény levelei keresztben átellenesen, emeletekben állnak, tojásdad-lándzsásak, a színük gyengén, a fonákuk sűrűn szőrös, és az erek feltűnően kiemelkednek. A csúcsi álörvökben álló virágok lilák, szőrökkel védett fehér torokkal, a csészék mélyen barázdásak, hasasodók, később terméséréskor a fogaik összezárulnak. Az így bezárt makkocskákkal a levegős kapszula később lehullik, a szél és az eső görgeti, az állatok betapossák. A biztonság kedvéért a növény indákkal is terjed. A szakirodalom szerint egész Európában megtalálható növénykét én olyan száraz helyeken láttam, ahol számomra csoda, hogy egyáltalán zöldellhet valami.

Csomborpereszlény szőrös és szögletes szára