Az Amerikából származó dísznövény nálunk éppen kivadulóban van. Az indiánok füstölésre, az európaiak cserzésre használják.
Az ecetszömörce (Rhus typhina) régebben számomra is csak ecetfa volt, de itt szerintem is hasznos a botanikusok által javasolt kettős magyar név, így kevésbé keveredik majd a nem rokon, csak távolról nézve hasonló levelű bálványfával, amit viszont a nép hív tévesen ecetfának. Az egyik fotómon tíz lépésről látszik egy soktörzsű ecetszömörce fácska, amelyet, ha nem lennének rajta a vörös terméstorzsák, akkor magam is bálványfának néztem volna a bálványfa dzsungel közepén. Közelről azonban egészen más a látvány, ahogy a fényképeim is mutatják. Az ecetfa a német név tükörfordítása, és a német magyarázat szerint az ecet ízét erősítette a bele áztatott termés.
A “Rhus” a rokon mediterrán szömörcék ókori görög neve. A “typha” füstöt és gyékényt is jelent, régen a növényi buzogány, a gyékény parázsló torzsavirágzata volt a legjobb füstölő, és állítólag az ecetszömörce terméságazatát is használják ilyen célra a méhészek.
Nagy, szőrös bokor
Az ecetszömörce kis termetű, girba-gurba törzsű fácska vagy nagyobb bokor. Téli kopaszságában feltűnőek a vastag, nagyon szőrös éves vesszők, puha szivacsos béllel, könnyű fával. Tavasszal a fiatal hajtások zölden ugyanilyen szőrösek. A szórt állású, páratlanul szárnyalt nyeles levelek fél méteresre nyúlnak, a 9–31 levélke kissé elcsúszva átellenes, nyeletlen, fogazott szélű, puhán szőrös-pelyhes. Az őszi lombszín sárga, narancs, majd végül vörös.
A piros torzsáját messziről megismerni
A növény váltivarú kétlaki, a hím virágzat nagyobb, lazább és sárga buga, a nő virágzat zömök pirosas torzsa. A virágok nagyon aprók, a nővirágokban három bibe, a hímvirágokban öt porzó látszik a fejletlen termő körül. A terméságazat az éréssel egyre sötétebb vörösre vált, és tavaszig a fácskák dísze marad. A madarak közben kiszedegetik a magvakat a szőrös csonthéjas termésekből, és a növény az így elhullatott magokkal is terjed.
Csak óvatosan az ecetszömörcével!
Az ecetszömörce Észak-Amerikából származik, ott az őslakos indiánok füstöltek vele, Európába dekoratív kerti növényként érkezett, de közben kiderült a magas cserzőanyag tartalma, és egy ideig erre a célra termesztették is. Mára nálunk kivadulóban van, eleinte csak felhagyott kertekben terjedt, de mára a hazai természetben is hódít. Egy növényhez elég egyetlen mag, ha jól érzi magát az új helyén, akkor nagy gyökérsarj telepeket képez, néhány év alatt terjedelmes összefüggő bozótot alkot.
Ecetszömörce, ilyen távolságból csak a termése különbözteti meg a bálványfától
Ecetszömörce szőrös egyéves vesszeje és rügye
Ecetszömörce friss hajtása és levélnyelei
Ecetszömörce páratlanul szárnyalt levele
Ecetszömörce, nyeletlen levélke fonáka
Ecetszömörce apró virágai
Ecetszömörce pollengyűjtő vendége
Ecetszömörce sokáig díszítő csonthéjas termései
Ecetszömörce dísznövény fajta őszi lombszíne
