A kemény mínuszokkal is megküzd.
Az Ázsiából származó, télálló vagy vadcitromként ismert cserje a mi éghajlati viszonyaink közepette is remekül érzi magát, tavasszal fehér virágokat, később pedig emberi fogyasztásra is alkalmas termést hoz.
Wágner Mónika már évtizedes tapasztalattal rendelkezik vadcitrom nevelése terén és oly szerencsés, hogy a növény idén 70 szem citrommal ajándékozta meg. A következőkben Mónikától ismerhetjük meg a gondozás részleteit.
"A vadcitrom vagy télálló citrom (Poncirus trifoliata) a citrusok közeli rokona, a növény, mint a neve is utal rá, jól tűri hazánk éghajlatát is és károsodás nélkül átvészeli a telet, takargatni sem kell.
Könnyen nevelhető, a talaj iránt nem igényes, kedveli a napfényt, vízigénye közepes, jól tolerálja az aszályosabb időszakokat, külön öntözgetni nem szoktam.
Az én példánykámat 10 évvel ezelőtt (csak kíváncsiságból) rendeltem egy internetes oldalról. (Sajnos nem emlékszem, melyikről.) Akkor kb. 40 cm-es volt, de 2-3 méter magasra megnő.
Lassan indult be a növekedése, igazából olyan négyévesen kezdett mutatósabb lenni, rengeteg hajtást hozni, azóta alakítgatom, metszegetem, amit nagyon igényel is. Igaz, az egyediségét adó méretes tüskéivel vigyázni kell, leveleit ősszel ledobja, de ebben a formájában is igen különleges.
Virágait, amelyek enyhén citromillatúak, az előző évi fás részeken tavasszal, a levelek kihajtása előtt hozza olyan 5 éves kora után, de termést csak a 7. évétől hoz, viszont évről évre egyre többet. Az idei évben már 70 db citromocska volt rajta.
Ősszel beérő termése golflabda nagyságú, héja bársonyos, ami nem fogyasztható, de a húsa-leve a sima citromnál jóval savanyúbb és kb. 30-40 magot tartalmaz. Tökéletes tea, limonádé ízesítésére. Én használom pikánsabb ételek ízének kiemelésére, ilyenek többek között a tárkonyos ragulevesek.
Nagyon izgalmas dísznövény, évről évre mutatósabb, minden ismerősöm, aki nálam jár, mindig megcsodálja. Hihetetlennek tartják, hogy nálunk létezik és milyen jól megél ez a mediterrán hangulatot idéző növény. Aki kedvet kapott a vadcitrom neveléséhez, amit bátran ajánlok, azt javaslom, hogy első növényként inkább előnevelt csemetével próbálkozzon, majd később lehet házilag szaporítani magvetéssel vagy dugványozással is.
Mióta feltettem több kertészeti oldalra kis büszkeségem fotóját, azóta nagyon sokan érdeklődnek felőle és én szívesen válaszolok kérdéseikre, még magocskákat is postáztam jó pár embernek. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagy sikere lesz."
