Savanykás ízvilág.
A kövi varjúháj (Sedum rupestre) a természetben a köves lejtőkön, sziklás altalajon nő. Egész Európában elterjedt, 10-25 cm magas párnácskákat alkot, igénytelen évelő. Teljes napban fürdő sziklakertekbe, természetes kőből épült kerítések elé vagy tetőkertekbe javasolható.
Aranysárga virágait június és augusztus között hozza. Nem csak a méhek számára jelentenek kedvelt nektárforrást, de a pillangók is előszeretettel látogatják őket. A kövi varjúháj vad fajának szürkéskék levelei vannak, de léteznek olyan fajták is, amelyek világoszöld (’Lemon Ball’), sárgás-narancs (’Yellow Cushion’ és ’Angelina’) vagy barna leveleket (’Chocolate Ball’) hoznak.
A lazább, kavicsos talajokat kedveli, de a vízelvezetés fontos, mert a pangóvizet nem tűrik a gyökerek.
Kevésbé tudott, hogy a varjúháj gyógy- és fűszernövényként is alkalmazható. Az íze üdítően savanykás, nagyon jól illik például levesekbe, egytálételekbe, salátákhoz, szószokhoz. Fűszeres ételekhez, pörköltökhöz, vadhúsok pácoláshoz is ajánlható. A francia konyha napjainkban is használja.
A legfinomabb íze azoknak a zsenge leveleknek és hajtásoknak van, amelyek márciusban-áprilisban fejődnek. A növényről egész évben szüretelhetünk.
A kövi varjúháj gazdag C-vitaminban, emiatt korábban skorbut ellen használták. Magas vérnyomás és érrendszeri betegségek kezelésére is alkalmazták, magas tannintartalma miatt.
Bevezető kép: Mike Boucher
Legyünk körültekintőek, mert a kövi varjúháj első pillantásra összetéveszthető a hasonló borsos varjúhájjal (Sedum acre), de utóbbi alkaloidokat és egyéb méreganyagokat tartalmaz.
