Első veteményesünk sikeres újoncai lehetnek.
Ha könnyen termeszthető zöldségfélékből tervezünk palántákat beszerezni, ne csak találomra válogassunk a széles kínálatban. Meglehet, hogy beleesünk abba a csapdába, hogy mindenből bevásárolunk, ami első pillantásra megtetszik. Ami valószínűleg nem probléma, ha mondjuk ruhát vásárolunk, de növények esetén balul sülhet el a dolog. Jobb, ha előzetes tájékozódás nélkül nem hozunk haza mindenféle, elsőre tetszetősnek tűnő palántát.
Gyakran megtörténik, hogy a friss kerttulajdonosok a növényárudában nézelődve "első felindulásból" vásárolnak különféle vetőmagokat és palántákat. Ahhoz viszont, hogy megalapozottan dönthessünk, célszerű először informálódnunk, ismereteket gyűjtenünk.
A mondás, miszerint mindenki a maga kárán tanul, igaz, persze, de ha lehet, kerüljük el ezt a szituációt. Zöldfülű kertészként nem feltétlenül kell elkövetnünk ugyanazokat a hibákat, mint társaink. Ne szégyelljünk tanácsot kérni tapasztalt kertészektől, szomszédainktól, hogy mivel érdemes beültetnünk a nagy gonddal kialakított konyhakertünket. Az alábbiakban öt olyan zöldségfélét szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani, amelyekkel kezdő kertészek is bátran próbát tehetnek.
A retek, petrezselyem, fodros kel, borsmustár (rukkola) és vörös cikória (radikkió) termesztése nem jelenthet különösebb problémát. Az első kettő kifejezetten kedveli a napfényt, ettől eltekintve nincsenek túlzott igényeik a termesztési körülményekkel kapcsolatban. A másik három árnyékos helyen is jól fejlődik, a hideggel szemben is meglehetősen ellenállóak.
1. Retek
A retek termesztése szinte gyermekjáték: magról könnyen kicsírázik és gyors növekedésnek indul. Olyan gyors ütemben fejlődik, hogy pár hét elteltével már neki is állhatunk a betakarításának. Nem csoda ezért, hogy az első helyre került a listánkon: gondosan előkészített, porhanyós talajba 1-1,2 cm "mélyre" ültessük. Mivel a hűvösebb, nyirkos talajt kedveli, a legjobb termésre akkor számíthatunk, ha tavasszal, esetleg ősszel termesztjük.
Tipp: A friss, ropogós retek titka a megfelelő időben történő betakarítás. Gyakori hiba, hogy túl sokáig várunk és későn húzzuk ki a pirosló terméseket a talajból, mikor már fásodásnak indultak, ízre pedig kellemetlenül csípőssé váltak. Hogy ezt elkerüljük, időnként próbából húzzunk ki egy-egy szem retket és kóstoljuk meg.
2. Petrezselyem
A petrezselyemnek két alaptípusa ismert, a levélpetrezselyem és a gyökérpetrezselyem. Bár szigorúan véve, hivatalosan a gyógy- és fűszernövények közé soroljuk, az egyik legkitűnőbb választás az első konyhakertbe. Ha belegondolunk: láttunk-e már veteményest petrezselyem nélkül? Igen alkalmazkodóképes növény, amely napos és félárnyékos helyen egyaránt jól fejlődik. A retekkel ellentétben a magról történő nevelése jóval időigényesebb, előfordulhat, hogy két-három hétig is eltart, amíg kicsírázik. Érdemes ezért a petrezselyem csíráztatását beltérben, kis palántázó poharakban, az utolsó várható fagynap előtt három hónappal elkezdenünk. Így később, a fagyveszély elmúltával már a megerősödött palántákat ültethetjük ki szabadföldbe.
Tipp: A petrezselyem kétéves növény, ami azt jelenti, hogy az első évben lombot és gyökeret fejleszt; már ekkor bőven szedhetünk a leveleiből. A második évben magszárat fejleszt és virágot hoz; ekkor továbbra is szedhetünk a lombjából, bár előfordulhat, hogy az már ritkásabb és kevésbé ízletes. Gyökérpetrezselyem esetén a gyökeret a második év őszén takaríthatjuk be, amelyet igen sokoldalúan felhasználhatunk a konyhában.
3. Fodros kel vagy leveles kel
A kelkáposztára emlékeztető fodros kel az egyik legkönnyebben termeszthető zöldségféle. Ha biztosra szeretnénk vele menni, egy dologra mindenképpen ügyeljünk: ne halogassuk soká az ültetését, ha ugyanis belecsúszunk a nyári hónapokba, könnyen megeshet, hogy a növény felmagzik. A legjobb tehát, ha a fodros kel nevelését kora tavasszal (vagy ősszel) kezdjük meg. A meleg időjárás elősegíti a felmagzást, amelyet követően a levelek étkezési célra már kevéssé lesznek alkalmasak. A legjobb eredmény elérése érdekében a magokat körülbelül hat héttel az utolsó fagynapot megelőzően, beltérben vessük el. Így a fiatal növények védett körülmények között tudnak cseperedni, amikor a szabadban ehhez még túl hideg lenne. A konyhában változatos módon elkészíthető: felhasználhatjuk levesekhez, főzhetünk belőle főzeléket, de rakott kelnek is kiváló.
Tipp: Betakarításkor először a fodros kel külső leveleit szedjük le, középen pedig hagyjunk meg pár levelet, hogy ezzel segítsük elő a további növekedését, fejlődését.
4. Borsmustár vagy rukkola
A fordos kelhez hasonlóan a borsmustár, amelyet sokan rukkolaként ismernek, szintén a hűvösebb időjárást részesíti előnyben. Ennek megfelelően a legjobb, ha már kora tavasszal (vagy ősszel) megkezdjük a termesztését. A fodros keltől eltérően magról vetve is viszonylag gyorsan fejlődik, így minden további nélkül közvetlenül szabadföldbe is vethetjük. A nyár beköszöntével virágot hoz, majd felmagzik, ezt követően – az egyébként igen ízletes, kellemesen csípős – levelei gyorsan ehetetlenné válnak.
Tipp: Sok más gyakori levélzöldséghez hasonlóan a borsmustár is félárnyékban fejlődik a legjobban.
5. Vörös cikória vagy radikkió
A borsos ízű, kissé kesernyés vörös cikória magját közvetlenül az utolsó fagynap előtt két-három héttel vethetjük, és már egy héttel később megpillanthatjuk az első kis hajtásokat. Körülbelül 80–90 napig tart, amíg a növény kemény, ropogós, vöröses-lilás levelei kifejlődnek. A retekhez hasonlóan célszerű már fiatalon, zsengén betakarítani a növényt, még mielőtt az íze túl keserűvé válna.
Tipp: Ha nem kap elég vizet, a vörös cikória könnyen megkeseredik. Ezért ügyeljünk arra, hogy a talaja folyamatosan nyirkos legyen. Öntözzük rendszeresen, a víz gyors elpárolgását pedig talajtakaró mulccsal előzzük meg.
