Hagymás fogasír: magjának írmagja sem maradt

Hagymás fogasír: magjának írmagja sem maradt

Fogsor-szerű gyöktörzse ellenére fogfájás ellen nem való, viszont sok fejfájást okoz a genetikáját tanulmányozó tudósoknak.

A hagymás fogasír (Cardamine bulbifera)  a káposztafélék családjába tartozó lágyszárú, évelő növény. A közép-európai hűvös bükkösök és gyertyános tölgyesek tavaszi virága, amely teljes virágzásban legalább arasznyi magas, de néha megközelíti a méteres nagyságot is.

Sarjhagymácskák nőnek a hónaljában

Tőlevelei nincsenek, az alsó levelei nyelesek, ötösen, ritkábban hetesen páratlanul szárnyaltak, a felső szárlevelek egyszerűek, felfelé egyre kisebbek és rövidebb nyelűek. A levelek hónaljában kezdetben apró zöld, majd egyre hízó sötétlila sarjhagymácskák ülnek. Ezek a vegetatív, azaz ivartalan szaporítóképletek. A szakirodalom szerint a talajban kúszó gyöktörzs is segíti a növényt az elterjedésben, bár be kell vallanom, hogy én ilyen foltszerű telepet még nem találtam.

Emberi fogsorra hasonlít a gyöktörzse

Nem védett növény, mégsem akartam kiásni, így csak a számos fényképre és rajzra támaszkodva állíthatom, hogy a gyöktörzs és pikkelyei valóban emlékeztetnek a névadó emberi fogsorra. A "hasonlót a hasonlóval" gyógynövényes hiedelem alapján gondolták őseink, hogy a fogfájásra és egyéb fogas bajokra is gyógyír lesz, innen a fogasír név. Korábban a tudományos nemzetségnév "Dentaria" volt, ami szintén a foggal kapcsolatos, de a tudományos kutatás a kakukktorma (Cardamine)  nemzetségben találta meg a legközelebbi rokonságot, amelynek neve a kardamon fűszerből származik. A "bulbifera" fajnév gumót termőt, sarjhagymát hozót jelent.

Hármas kereszteződésből 12-szeres kromoszómaszám

Most következik a rejtélyes genetika. A hagymás fogasírnek növényenként akár tucatnyi virága is lehet, a virágok szépek, fehérek vagy színesek, nektárt termelnek, megporzó rovarokat vonzanak. Mégis ritkán találkozunk a terméssel, és a természetben szinte senki sem látott még magvakat. Kíváncsi tudósok kísérleti parcellákon mégis gondoskodtak a termések épségéről, megőrizték a magvakat, elvetették azokat, de nem lett belőlük új növény. Elmélet született erre az ivaros szaporíthatatlanságra: feltételezik, hogy a fogasír 12-szeres kromoszómaszáma az akadály. Ez a 96 kromoszómás növény talán valaha a jégkorszaki Kaukázusban egy hármas kereszteződésből jöhetett létre, és ivarosan szaporodásképtelen. Ennek ellensúlyozására fejlődött ki az egyre több sarjhagymát hozó ivartalan szaporodás. A sarjhagymák a nyár végén, legkésőbb ősszel az elszáradó növényről a földre és a talajba kerülnek, a legközelebbi tavasszal kihajtanak, három-négy év múlva virágzanak, és maguk is sarjhagymákat hoznak.

hagymas fogasir 02
Hagymás fogasír alsó ötösen összetett levelei

hagymas fogasir 03
Hagymás fogasír bimbói

hagymas fogasir 04
Hagymás fogasír rovarcsalogató virágai

hagymas fogasir 05
Hagymás fogasír halovány virága

hagymas fogasir 06
Hagymás fogasír rózsaszín virága a fehéres szegélyű csészelevekkel

hagymas fogasir 07
Hagymás fogasír levélhónalji sarjhagymái

hagymas fogasir 08
Hagymás fogasír elvirágzás után, termések nélkül

hagymas fogasir 09
Hagymás fogasír már elsárgult levele sarjhagymával

hagymas fogasir 10
Dentaria bulbifera  (Biodiversity Heritage Library)

Korábban írtunk róla:

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR