Hagymás fogasír: magjának írmagja sem maradt

Fogsor-szerű gyöktörzse ellenére fogfájás ellen nem való, viszont sok fejfájást okoz a genetikáját tanulmányozó tudósoknak.

A hagymás fogasír (Cardamine bulbifera) a káposztafélék családjába tartozó lágyszárú, évelő növény. A közép-európai hűvös bükkösök és gyertyános tölgyesek tavaszi virága, amely teljes virágzásban legalább arasznyi magas, de néha megközelíti a méteres nagyságot is.

Sarjhagymácskák nőnek a hónaljában

Tőlevelei nincsenek, az alsó levelei nyelesek, ötösen, ritkábban hetesen páratlanul szárnyaltak, a felső szárlevelek egyszerűek, felfelé egyre kisebbek és rövidebb nyelűek. A levelek hónaljában kezdetben apró zöld, majd egyre hízó sötétlila sarjhagymácskák ülnek. Ezek a vegetatív, azaz ivartalan szaporítóképletek. A szakirodalom szerint a talajban kúszó gyöktörzs is segíti a növényt az elterjedésben, bár be kell vallanom, hogy én ilyen foltszerű telepet még nem találtam.

Emberi fogsorra hasonlít a gyöktörzse

Nem védett növény, mégsem akartam kiásni, így csak a számos fényképre és rajzra támaszkodva állíthatom, hogy a gyöktörzs és pikkelyei valóban emlékeztetnek a névadó emberi fogsorra. A "hasonlót a hasonlóval" gyógynövényes hiedelem alapján gondolták őseink, hogy a fogfájásra és egyéb fogas bajokra is gyógyír lesz, innen a fogasír név. Korábban a tudományos nemzetségnév "Dentaria" volt, ami szintén a foggal kapcsolatos, de a tudományos kutatás a kakukktorma (Cardamine) nemzetségben találta meg a legközelebbi rokonságot, amelynek neve a kardamon fűszerből származik. A "bulbifera" fajnév gumót termőt, sarjhagymát hozót jelent.

Hármas kereszteződésből 12-szeres kromoszómaszám

Most következik a rejtélyes genetika. A hagymás fogasírnek növényenként akár tucatnyi virága is lehet, a virágok szépek, fehérek vagy színesek, nektárt termelnek, megporzó rovarokat vonzanak. Mégis ritkán találkozunk a terméssel, és a természetben szinte senki sem látott még magvakat. Kíváncsi tudósok kísérleti parcellákon mégis gondoskodtak a termések épségéről, megőrizték a magvakat, elvetették azokat, de nem lett belőlük új növény. Elmélet született erre az ivaros szaporíthatatlanságra: feltételezik, hogy a fogasír 12-szeres kromoszómaszáma az akadály. Ez a 96 kromoszómás növény talán valaha a jégkorszaki Kaukázusban egy hármas kereszteződésből jöhetett létre, és ivarosan szaporodásképtelen. Ennek ellensúlyozására fejlődött ki az egyre több sarjhagymát hozó ivartalan szaporodás. A sarjhagymák a nyár végén, legkésőbb ősszel az elszáradó növényről a földre és a talajba kerülnek, a legközelebbi tavasszal kihajtanak, három-négy év múlva virágzanak, és maguk is sarjhagymákat hoznak.

Hagymás fogasír alsó ötösen összetett levelei