Gyönyörű virág a pipacs az árokparton, de a búzatáblában a gazda szokásaira enged következtetni.
A pipacs (Papaver rhoeas) a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó egy- vagy kétéves lágyszárú növény. Archeofiton, ami azt jelenti, hogy nálunk nem őshonos, valószínűleg kis-ázsiai eredetű, a szántóföldi növénytermesztéssel az ember által elterjesztett gyom.
A hazai természethez csak ímmel-ámmal alkalmazkodott
A pipacs szerencsénkre nem alkalmazkodott a hazai természethez, hiszen csak bolygatott vagy éppen takaratlan talajon képes fejlődni, nem lett özönnövény. Viszont tökéletesen idomult a gabonatermesztéshez, tud igazodni az őszi és tavaszi vetésekhez, megáll a gyenge szárán, mert védik a szalmaszálak, aratásra beérik, és elszórja a magvait, fél évszázadig csírázóképes marad a talajban.
A pipacs gondozatlan gabonatáblát jelez
Amit nem visel el, az a vegyszeres gyomirtás és a mai intenzív gabonák magas tőszáma miatti árnyékolás; azaz a gyenge minőségű vetőmagból ritkára vetett, lassan fejlődő gabona, az árvakelések és a műveletlen földek a látványos pipacsmezők. Ennek ellenére többször látom, hogy a magyar agrárium nemzetközi reklámozására is pipacsmezős képeket használnak, ami szerintem mezőgazdasági és marketing tudatlanság. Angol nyelvterületen a pipacs az elesett katonák emlékezeti virága, mert a bolygatott harcterek a háború után pipacstengerré váltak.
Nyugtató hatású “mérgek”
A pipacs nevének eredetére nincs igazán meggyőző megfejtés. A “Papaver” a mákok nemzetségneve, feltehetőleg a latin pappa = babaétel szóból származik, de nem hiszem, hogy valóban táplálékot jelentett, hanem sokkal inkább az éhség elleni nyugtatót. A pipacsban a mákhoz hasonló, de enyhébb mérgek vannak, és a kisbaba szájába téve, a szopogatásától tényleg megnyugodhatott. Felnőtt embernek kis mennyiségben a pipacs ártalmatlan, szinte minden része ehető vagy gyógynövényként használható.
A “sószóró” gubójáról könnyű felismerni a rokonságát
A pipacs botanikai jellemzői a tűzpiros virág a közepében a gyakori fekete foltokkal, a szőrös szár és bimbó, a lehulló csészelevelek, a sötét színű porzók és a ’sószóróként’ működő kopasz toktermés. Az egy-két napig nyíló virágok nem illatoznak, nincs nektárjuk, viszont rovarszemmel is jól látható leszállópályát kínálnak a hazai flórában kiemelkedő mennyiségű virágporhoz. A mákoknak számos más faja is él a hazai természetes élőhelyeken és a kertekben, vannak köztük piros virágúak is.
Pipacsos árokpart
Szárnyasan tagolt pipacs levelek
Pipacs bimbója a kocsányon is elálló szőrökkel
Vörös szirmok, tövükön fekete foltokkal
Pipacs virágbelső a sötét színű porzókkal
Pipacs éredő termése 14 bibekaréjjal
Pipacs széles és kopasz toktermése
