Gyógyír a kertből.
Tavasszal és nyáron a rétek, mezők, kertek gyepe telis-tele van apró, fehéres-rózsaszínes virágokkal. Napjainkra már többnyire feledésbe merült a százszorszép (Bellis perennis) gyógyító hatása, pedig valamikor a középkorban gyógynövényként is ismerték, gyulladáscsökkentő hatásáért alkalmazták.
A gombocskának, pipifűnek, perevirágnak, bojtocskának is nevezett növény tanninjainak köszönhetően belsőleg is hat: serkenti az emésztést, de hólyag- és vesebetegségek kezelésére is alkalmazták. A tinktúrákat, oldatokat külsőleg sebek kezelésére, különböző végtagfájdalmakra, duzzanatokra és száraz, pikkelyes bőrre javallották. Az orvostudomány ugyan nem használja, de a népgyógyászatban alkalmazzák rándulások, zúzódások, megerőltetett izmok, bőrbetegségek kezelésére.
Amennyiben szeretnénk otthon százszorszépkenőcsöt készíteni, próbáljuk ki ezt a receptet:
Hozzávalók a sebkezelő kenőcshöz:
- 2/3 rész napraforgóolaj
- 1/3 rész olívaolaj
- százszorszép
- egy darabka méhviasz
Elkészítés:
1. Keverjük el a százszorszépet az olajjal és hagyjuk 2-3 hétig egy üvegben az ablakpárkányon ázni.
2. Röviden melegítsük fel egy edényben a keveréket, majd ismét hagyjuk állni egy napot.
3. Ezután szűrővel távolítsuk el a százszorszépeket és csak az olajat melegítsük fel magában. Adjunk hozzá egy kis darabka méhviaszt. Amikor a viasz megolvad, vegyük le az edényt a tűzről és azonnal öntsük ki a krémet kis tégelyekbe vagy üvegcsékbe.
4. Csak akkor zárjuk le a tartókat, ha a kenőcs már kemény, szilárd állagú. Hűvös helyen tárolva legalább 1 évig megőrzi a minőségét.
