Óvjuk a nedvességtől.
Ősszel hullani kezdenek a diók, arra várnak, hogy betakarítsuk őket. Sajnos az utóbbi években zömmel fekete termést szedhetünk csak össze, de ha mégis olyan szerencsések vagyunk, hogy van a kertünkben diófa és a termés is jónak ígérkezik, húzzunk kesztyűt (hogy a kezünket ne színezze meg) és gyűjtsük be a lepotyogott diót.
A diók egyáltalán nem viselik jól a nedvességet. Éppen ezért tanácsos a lehullott diókat akár minden nap felszedni és nem hagyni teret a penészesedést, rothadást okozó gombák terjedésének.
Amikor a dió a földre esik, a zöld vagy barna burok többnyire felreped. Az esetleges maradványokat el kell távolítani, ha tárolni szeretnénk a diót. Ezt legkönnyebb egy erős kefével megtenni, de mindenképpen viseljünk kesztyűt, mert a kezünket könnyen megfogja, feketére-barnára színezi a burok.
Semmiképpen se mossuk meg a diókat, mivel a víz nagyon sokáig marad a felületükön és könnyen utat nyithat a penésznek. A padlás is ideális hely a szárításhoz, érdemes egy rácsra kiteríteni, vagy egy jól szellőző gyümölcsládába tenni a diókat. Figyeljünk arra, hogy a diók ne feküdjenek egymáson és a levegő könnyen járjon közöttük.
A szárítást a teraszon is végezhetjük, a diókat újságpapírra, lehetőleg napos helyre téve. Éjjel tanácsos bevinni őket az éjszakai nedvesség miatt.
Az értékes anyagokat tartalmazó dió a karácsonyi sütések egyik fő alapanyaga. Amikor már megszáradt, felakasztva egy hálóban is tárolhatjuk a gyümölcsöt.
