Bár külsőre különböznek, egy valami mindhármukban közös.
Radiccsió, cikória, katángsaláta: nevük nem mindenki számára cseng ismerősen. Mindhárom zöldségféle egy őshonos vadnövény, a katángkóró kerti változata.
A katángsalátát vagy salátacikóriát halványítás nélkül, ősszel szedjük, és a fejes salátához hasonlóan fogyasztjuk.
A cikória halványított gyökérvégi hajtáskezdeménye sokak szerint a legfinomabb téli zöldségféle.
A radiccsió laza, dekoratív, vörös salátafejeket terem, de fagyérzékeny. Valamennyi cikóriafélének frissen enyhén keserű íze van. Mindhárom formáját salátaként, a cikóriát pedig köretként is fogyaszthatjuk.
A cikória napos helyet, jó víztartó képességű talajt igényel. Vetés előtt szórjunk ki szarú, vér, csontlisztet. További trágyázásra nincs szükség, mert a tápanyag-dús talajban a gyökerek nemkívánatos módin elágazhatnak.
Vetése csak május-júniusban történjen, mert a növények alacsony hőmérsékleten szárba szöknek. A magokat 30 cm-es sortávolságra vessük. A megfelelő nagyság elérése után a csíranövényeket 25 cm-es tőtávolságra egyeljük.
Mélyágyba a növényeket egymástól 20 cm-es sor és tőtávolságra ültessük.
A gyökércikóriát, ha fagymentes helyen tartjuk, egész télen át folyamatosan szedhetjük, halványíthatjuk. A salátacikória és a radiccsió esetében a kifejlett fejeket folyamatosan vágjuk.
A gyökércikóriát ősszel hajtatáshoz ki kell ásni. Egy-két hétig hagyjuk az ágy szélén, majd 1 cm-re vágjuk le a levélrózsát a gyökérnyak felett. Ügyeljünk arra, hogy a tenyészőcsúcsot ne sértsük meg. Eztán a gyökereket állítsuk tőzeges ládába, amit jól letömörítünk. Így kemény fejeket, rügyeket hajt. 3-4 hetente új adagot halványíthatunk.
