Sokoldalú vadzöldség.
A kerti laboda nem új felfedezés, már az ókor óta termesztik, de időközben eltűnt a kertekből. Érdemes lenne újra felfedezni ezt a különleges zöldséget!
A kerti laboda (Artiplex hortensis) már az ókori Görögországban is kedvelt volt, a középkorban pedig már a konyhakertekben is termesztették. Jelenleg viszont a disznóparéjféléket (ebbe a családba tartozik a laboda is), főként törmelékes területen, útszéleken előforduló gazként kezelik. Pedig a lebecsült, fonákjukon finoman szőrös levelek olyan ízűek, mint a fiatal karalábé, zöldborsó vagy spenót levelei, a vadon élő növényeket kedvelők ezért előszeretettel fogyasztják.
Különösen mutatós a vörös levelű változata (Atriplex hortensis var. rubra) fényes, borvörös leveleivel, amelyek olyan zsengék, hogy salátában is bátran fogyaszthatunk. Megfőzve finom, spenótszerű zöldségként ehetjük. Arany színeket, játékosságot hoz a kertbe a sárga levelű változat (Atriplex hortensis var. lutea).
A gyorsan növekedő gyomok Amerikában is kedveltek a tányéron, az indiai területeken, a Himalája nyugati részén pedig a magokból őrölnek lisztet, daraszerű ételeket készítenek belőle.
A leveleket addig szüretelhetjük, amíg az első magok érnek. Ha a szedés során mindig meghagyunk 1-2 levélpárt, gyorsan új hajtásokat hoz a növény. Nyersen salátába, fűszervajhoz tehetjük, de rövid ideig párolva, vagy spenótszerűen elkészítve is finom.
A laboda levelek sok magnéziumot, A-vitamint tartalmaznak és antioxidáns hatású festékanyagokban is gazdagok. A spenóthoz hasonlóan azonban az oxálsavtartamuk is magas. Ezért nem szabad belőlük túl sokat fogyasztani, és nem csak a leveleknél, de a magoknál is figyelnünk kell, utóbbiak ugyanis szaponint tartalmaznak. Ezek a másodlagos növényi anyagok az emésztést serkentik és az érzékenyeknél hasmenést okozhatnak.
