Párban jár.
A kivi név alatt az Actinidia deliciosa nemesített egyedeit, illetve más, a küllőfolyondár nemzetségbe tartozó fajokkal képzett hibridjeit értjük. A gyümölcsöket leggyakrabban Új-Zélandról importálják, noha a növény őshazája Kína. A valódi neve kínai egres, igazából marketing céllal alkották meg az Új-Zéland emblematikus állatára, a kivimadárra emlékeztető nevet. Ázsiában több mint ezer éve termesztik, hosszú hajtásait valamikor a papírgyártáshoz használták.
A kivi egy többéves, kúszó növekedésű, lombhullató növény. A hajtások fásodnak, liánszerűen kúsznak, éppen ezért nem hoz olyan stabil törzset, hogy fának nevelhessünk, mindig szüksége van támasztékra, rácsra, kerítésre.
A nagy, szépséges, kerék formájú virágok június-júliusban nyílnak. Hófehér, később sárgás sziromlevelei között számtalan aranysárga porzó kukucskál. A fajták többsége kétlaki, azaz egy egyeden csak hím- vagy csak nőivarú virágokat találunk. A virág formája alapján be tudjuk azonosítani, hogy melyikkel van dolgunk: a rengeteg porzó és kis bibeszál hímivarú bokorra, a porzógyűrűvel körülvett, sugárirányban elrendezett fehér bibeköteg pedig nőivarúra utal. Gyümölcsöt csak a nőivarú virágokat hordozó egyedek hoznak.
A gyümölcs nagy, hengeres alakú, barna, erősen szőrös héjú, a belsejében sok fekete maggal. A húsa zöld, puha, savanykás, aromás. A kivi termése szeptember-októberben érik. A gyümölcsnek magas a C-vitamin tartalma, de emellett kalciumot, vasat, káliumot, E- és B1 vitamint is tartalmaz. A rostban gazdag gyümölcsöt a legjobb közvetlenül a fagyok előtt szüretelni, azonban akkor még nem fogyasztható, mivel utóérő. Hűvös, fagymentes helyen tároljuk.
Magról nevelhető, de csak 7-10 év múlva hoz virágot, ezért érdemes csemeteként venni. Dugványról szaporítva már 2-3 év múlva virágzik. Ideális ültetési ideje május közepétől augusztusig terjed. Az enyhe klímájú területeken már áprilisban kihajt, ilyenkor a késői fagyok veszélyeztetik.
Ültetés előtt a talajt készítsük elő, gazdagítsuk szerves trágyával. A fiatal növényeket alaposan öntözzük be. Ajánlatos az ültetés után mulcsot szórni a töve köré, hogy a talaj ne száradjon ki túl gyorsan.
Itthon elsősorban enyhe telű területekre ajánljuk, délnyugati, nyugati fekvésű házfal elé. A talaj legyen laza, humuszban és tápanyagban gazdag. Alternatív megoldásként a teraszon lévő dézsában, cserépben is nevelhető.
A kivihajtásokat leginkább a késői fagyok veszélyeztetik. Ahol a szőlő megterem, ott a kivi is megél, a legjobb szélvédett helyre ültetni. Meleg és világos helyre kerüljön, de ne tűző napra. Enyhén savanyú közegben érzi jól magát, a meszes talajt nem jól viseli, szükség esetén némi rododendron földet keverjünk a talajába.
A kivinek stabil támasztékra van szüksége. Ajánlatos 2- 3 vízszintesen kifeszített drót mentén nevelni, ahol az alsó drót kb. 80 cm-re van a földfelszín felett, a többi pedig 50 cm-re egymástól. Az erőteljes növekedést nyári metszéssel korlátozhatjuk, amikor a termések kb. diónyi méretűek. Nagyon szépen mutat pergolára vezetve vagy lugas fölé irányítva.
A kivi metszése kb. a harmadik évtől válik szükségessé. Augusztusban az egynyári, letermett hajtásokat kb harmadával rövidíthetjük, így kb 6-8 levél marad rajtuk. Évente egyszer lemetszhetjük a vezető hajtás végét is. Erősebb metszést a nyár végén végezzünk, mivel tavasszal nedvedzik a növény.
A kétlakiság miatt a gyümölcstermesztéshez hím- és nőivarú egyedeket is kell ültetnünk. Egy hímivarú fácska akár 7 nőivarút is megtermékenyíthet, ha az ültetési távolság kicsi (max. 4 méter). Ma ugyan már léteznek olyan fajták, amelyeken egyszerre megtalálható a hím- és nőivarú virág, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ezeknél is biztonságosabb a terméskötés, ha nem egy növényt ültetünk. Ha a beporzási időszakban hiányoznak a méhek, poszméhek és más rovarok, akkor előfordulhat, hogy kézzel kell a beporzásra rásegítenünk.
A kivi rendszeres és egyenletes vízellátást, bőséges öntözést igényel. A hideg évszakban érdemes védeni, főleg az ültetés utáni első télen, a tövét takarni gallyakkal, kéreggel. A dézsában termesztett kivit télre hűvös, világos helyre vigyük, mert a gyökerei fagyérzékenyek. A márciusi rügyfakadás idején tegyük ki újra a szabadba. Téli védelem nélkül is elvisel rövid ideig tartó mínusz hőmérsékleteket, sőt egészen -23 fokig bírja a téli hideget.
A fajták közül kedvelt a nagy terméssel rendelkező Hayward, ami mellé a Tomuir fajtát szokták porzópárnak ajánlani. Kedvelt az öntermékeny Jenny is.
A kivit dugványokkal szaporíthatjuk. Ehhez kora nyáron vágjunk kb. 15 cm-es, legalább ceruzavastagságú, 3-4 szemmel rendelkező hajtásokat. Szedjük le az összes levelet és csak a hajtáscsúcson hagyjuk néhányat, majd szúrjuk egy földdel teli cserépbe. Tegyük árnyékos, széltől védett helyre és takarjuk a földet mulccsal vagy szalmával. Amikor a hajtások jól begyökeresedtek, elültethetjük a kertbe.
