Másodvirágzás ősszel.
A nagy völgycsillag (Astrantia major) az ernyősvirágzatúak rendjébe, a zellerfélék családjába tartozó faj. Nem tolakszik előre, nem uralja a kertet, ennek ellenére lenyűgözi a szemlélődőt természetes bájával, kecsességével. Az erdőkön, mezőkön nálunk is honos, azonban a díszfajtája a kertben is jól mutat a virágágyásban, a nagyobb évelőket kiegészítve. A vadon élő példányai védettek, inkább erdős, csapadékos területeken fordulnak elő, például a Zempléni-hegységben és a Mátrában.
A télálló évelő kb. 60 cm magasra nő, és egészen különleges formájú virágokat hoz. A külső levelek hegyesek és csillagra emlékeztetnek: ezek az ún. gallérkalevelek, valójában speciális fellevelek, murvalevelek. Belül találjuk az ernyőcskevirágzatot, tűpárnaszerű elrendezettségben.
A nagy völgycsillag legjobban meszes, agyagos talajban érzi magát. A szárazságot nem jól tűri, ezért nyáron figyelni kell a rendszeres vízellátásra. A legjobban félárnyékban érzi magát, de a napon is fejlődik, feltéve, ha a talaja nem szárad ki. A rovarok körében rendkívül népszerű ez a bokrosodó habitusú növény.
Szépséges virágait júniustól augusztusig hozza, jól mutatnak vázában, vágott virágként is. Ha elvirágzás után visszavágjuk a szárukat, ősszel egy második virágzásra számíthatunk. Télálló, nem igényel különösebb védelmet a hideg időszakra. Télen visszahúzódik és tavasszal újra kibújik a kertünkben.
