Az ókor óta ismert gyógy- és fűszernövény.
A kapor finom a tökfőzelékben és elmaradhatatlan kelléke a házi kovászos uborka készítésnek is. Ennél viszont jóval sokoldalúbb, érdemes kipróbálni más ételekben.
Ecetes uborkához, húsokhoz, lazachoz, marinált halakhoz is adható, de jól illik bizonyos levesekbe, szószokba, egyes zöldséges ételekhez, fűszervajhoz, burgonyához, túrós ételekhez és krémsajthoz is.
A kaprot ecetes vagy olajos savanyúságokhoz egész ágacska formájában használhatjuk. A karakteres, finom fanyar íze leginkább a petrezselyemmel, hagymával, fokhagymával együtt érvényesül. Az aromája hevítve elpárolog, ezért ne főzzük, tálalás előtt szórjuk finomra vágva az ételekre. Ikerkaszat termése pedig az ánizshoz vagy köményhez hasonlóan alkalmazható (erre utal a népies neve: kertikömény).
A kapor (Anethum graveolens) eredetileg Ázsiából származik, mára azonban az európai országok nagy részében is meghonosodott. Az egyéves, ernyősvirágzatúak közé tartozó növény akár 1 méter magasra is megnőhet. Már az ókorban is ismert volt gyógynövényként, a középkorban pedig nem hiányzott a kolostorkertekből, elsősorban étvágygerjesztőként és emésztési problémák esetén alkalmazták.
A fűszert a virágzás előtt szüreteljük a legmagasabb aromatartalom érdekében. Gyorsan hervad, ezért a lehető leghamarabb használjuk fel a friss kaprot. Hűtőbe téve, fóliába csomagolva rövid ideig eltartható. A jól megmosott, apróra vágott kapor fagyasztható is.
A kapor a kertben napos, nedves és szélvédett helyet igényel, a pangó vizet azonban nem viseli el. Melegigénye közepes, kezdetben az alacsonyabb hőmérséklet a kedvezőbb számára, bimbós állapotban a magas. Nem igényel különösebb ápolást, 20 cm-es magasságánál már szüretelhető. Virágtálakba, balkonládákba kevésbé alkalmas, mert mélyen gyökerezik.
Rövid, 3-4 hónapos tenyészideje, gyors növekedése miatt elő- és utónövényként is termeszthető. Másodnövényként július-augusztusban vethetjük.
