Nélkülünk is túlélnek, de a kiegészítésként kihelyezett madáreleséget nem vetik meg.
Akadnak, akik egész évben, nyáron is megpakolják az etetőket. Mások ősz elején kezdenek magokat kitenni, hogy az eleséget kereső szárnyasok már odaszokjanak. És vannak, akik kizárólag a hideg beálltával kezdik a madarak etetését, nagyon helyesen.
Bármennyire is kedves látvány a csipegető cinke vagy rigó, nem árt tudni, hogy az egész éves madáretetéssel nem feltétlenül teszünk jót a kedves kis barátainknak. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ajánlásait mindig tartsuk szem előtt, fogadjuk meg! Az MME rengeteg tájékoztató anyaggal segíti a lakosságot, böngésszük át azokat!
Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad és olyan északon élő fajok is vannak, amelyek nálunk telelnek. Alapszabály, hogy a Magyarországon maradó és telelni hozzánk érkező madárfajok képviselői emberi segítség nélkül képesek átvészelni a telet. Azért nem vonulnak el, illetve azért vándorolnak hozzánk, mert itt ősszel és télen is megfelelő táplálékot találnak. Ha pedig az időjárási szélsőségek (elsősorban a hólepel) vagy a természetes táplálékbázisok kiürülése miatt ez a helyzet megváltozik, a madarak területet váltanak, gond nélkül tovább repülnek. Az etetés célja tehát nem a madarak életben tartása, hanem a bennük való gyönyörködés.
Nyugodtan etethetjük a madarakat, de csak a legfontosabb szabályokat betartva, hogy ne okozzunk nekik kárt:
- az etetési időszak az első tartós fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, december elejétől március második feléig tart;
- eleségként bőven elegendő fekete napraforgót kitenni;
- emellett adható gyümölcs (alma és olyan szedhető bogyók, mint a vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa);
- és akár némi állati zsiradék (elsősorban kacsa-, liba- és sertésháj) is;
- az etető madarai nem élelmiszerhulladék-megsemmisítők, ne adjunk nekik ételmaradékot, ne kísérletezünk velük;
- az etető mellett itassunk is, több faj számára a téli ivó- és fürdőhely jelenti az igazi vonzerőt,
- a költési időszakban, a fiókák kikelését követően ne etessük a madarakat, mert ez a mageleséget megemészteni nem képes fiókák tömeges kínhalálát, funkcionális éhen pusztulását okozza.
A legfontosabb tehát hogy október közepénél előbb ne kezdjük el az etetést, amit a fiókák kikeléséig mindenképp fejezzünk be! Ne aggódjunk, ha vannak hetek, amikor valamiért nem tudunk etetni. Amint érzékelik a madarak, hogy az etetőben fogy az eleség, egyből odébb állnak.
A téli etetőkön alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatóak, melyeket együtt érdemes alkalmazni és így biztosak lehetünk abban, hogy az ivóvízzel együtt az etetők minden madarának minden igényét ki tudjuk elégíteni. Ezekkel az összes szóba jöhető, potenciálisan mintegy 50 madárfajt vendégül láthatjuk az etetőkön.
A madáreleségek három nagy csoportja:
- A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni. A natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia stb. is potenciális téli madáreleség.
- Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, a legolcsóbb almával és a településeken könnyen gyűjthető bogyókkal is etethetünk.
- Emellett potenciális téli etetőanyag az állati zsiradék: a kacsa-, liba- és sertésháj; a sertés zsírszalonna; a faggyú; a főzéssel sótlanított étkezési szalonna; a ma már széles körben árusított cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla.
Kenyérrel, kenyérmorzsával ne etessük a madarakat!
Soha ne adjunk se az énekesmadaraknak az etetőben kenyeret, kenyérmorzsát, péksüteményt (popcornt, chipset és hasonló, emberi fogyasztásra is csak minimálisan javallott táplálékot), mert ez gyakori és nagy mennyiségű fogyasztás esetén káros, sőt kimondottan veszélyes számukra!
Az etetéssel, etetőtípusokkal, adható eleségekkel kapcsolatban további hasznos információkat találunk az MME honlapján.
