Mogyorós hólyagfa, amelynek magjából rózsafüzér készül

A hazai erdők szerényen meghúzódó, félárnyékban élő, alacsony termetű fája. Ehető magja olyan kemény, hogy ékszerként jobban hasznosítható.

A mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata) a hólyagfafélék családjába tartozó, délkelet-európai és kis-ázsiai elterjedésű, mindössze néhány méteres magasságú, lombhullató fácska, vagy tövétől ágas cserje. A “Staphylea” tudományos nemzetségnév fürtöt, fürtöset jelent, a “pinnata” fajnév a szárnyaltan összetett levelekre utal. A magyar hólyagfa név a felfújt hólyagos termésből származik, és a benne lévő, elvileg ehető magvaktól mogyorós.

Kandírozható virágok, fűszeres bimbók

A mogyorós hólyagfa törzse és ágai zöldesbarna kérgűek, keskeny hosszanti csíkokban világosan márványozottak. A hajtásrendszere jellemzően villás elágazású. A páratlanul szárnyasan összetett levelei nagyok, hosszú nyelűek, átellenesen állnak. Az öt-hét levélke alig nyeles, szinte ülő, finoman fűrészes szélű, kihegyezett, a színe kopasz, élénkzöld, a fonáka az ereken pelyhes, szürkészöld. A lombfakadás után, április végén megjelenő virágzat hosszú kocsányú csüngő fürt vagy buga. A virágok rövid kocsányúak, harang alakúak, kétivarúak, öttagúak, sárgásfehérek, illatosak. A csészelevelek nagyok, szirom szerűek, gyakran pirosló hegyűek, az öt porzó és a két-három bibe alulról jól látható. A termés dió nagyságú, két- vagy háromrekeszű, vékony hártyás héjú tok, benne lazán a fényes magvak. A száraz termésben a szél csörgeti az elszabaduló magokat, amelyek belseje talán ehető, de olyan kemények, hogy épségben szinte feltörhetetlenek, gyöngyfűzésre, festett rózsafüzérnek viszont alkalmasak és tartósak. A magokból készült ékszerek százéves sírokból is épségben kerültek elő. A virágok sok cukorral édességnek kandírozhatók, sós lében kapribogyóhoz hasonló fűszerré változtathatók.

Meghúzódik az erdők aljnövényzetében

A mogyorós hólyagfa a magyar középhegységekben mindenütt honos, a meleg és nem túl száraz szurdokerdők lakója, a tapasztalataim szerint inkább csak az erdőszegélyeken, ritkás foltokon, tisztások peremén, némi napfényhez jutva virágzik. Az árnyékban álló példányok inkább dúsan elágazó cserjék.

Mogyorós hólyagfa palántája