Kevéssel is beéri.
Noha a boglárkafélék családjába tartozó szép, sárga téltemető (Eranthis hyemalis) vélhetően Dél-Európából származik, mára már a közép-európai területeken is kivadult, így akár az erdőben is találkozhatunk vele. A 18. század végén ugyanis gyakran ültették táj jellegű parkokba ezt a kedves kis tavaszi hírnököt, onnan terjedt el mindenfelé.
Már egészen korán, februárban kinyílhat és nagy energiával virágzásnak indulhat a föld alatti, kerekded rizómájának köszönhetően, amely nemcsak a tápanyagok raktározását, de az áttelelését is segíti.
Harsány, sárga virágai februártól akár márciusig üde színfoltot jelentenek a téli kertben. Ez különösen értékessé teszi a növényt, hiszen már tél végén nektárt termel a méhek és poszméhek számára. Ha alkalmunk nyílik megfigyelni a virágokat, akkor észrevehetjük, hogy a szirmaikat csak napközben, napsütésben bontják ki, és este ismét becsukódnak. Nyáron már nem látni ezeket a kora tavaszi növényeket, júniusig is csak a lombozatát találjuk meg a kertben.
A téltemető legjobban a humuszban gazdag, vastag földben érzi magát. Nem jól viseli a nedves területeket, a pangó vizet és a savanyú közeget. Legjobban lombhullató cserjék és fák árnyékában szeret nőni.
Amennyiben szeretnénk téltemetőt ültetni a kertünkbe, ajánlott késő nyáron egy nagyobb adag rizómát elültetni (egymástól kb. 10 cm-re, 5-7 cm mélyen). Ha a növény begyökeresedik és szőnyegszerűen elterjed, akkor már kevés gondozással is beéri. Ősszel meghálálja, ha tápanyagban gazdag komposzttal trágyázzuk.
