Szívesen beköltöznek a békák a nekik épített kerti telelőbarlangba

A békák, egyéb kétéltűek, hüllők hasznos lakói a kertnek: szolgálataikat élőhelyteremtéssel hálálhatjuk meg.

Rovarirtás: a békák és más kétéltűek, valamint a gyíkok segíthetnek a kertben a rovarok elleni harcban. Sok kétéltű faj rendszeresen táplálkozik rovarokkal, például legyekkel, szúnyogokkal és más kártevőkkel, így segítve az ökológiai egyensúly fenntartását.

Beporzás: bár nem a fő pollinátorok közé tartoznak, néhány kétéltű faj képes a növények beporzására.

Természetes ragadozók: a hüllők, köztük a siklók és gyíkok, természetes ragadozók lehetnek olyan kártevők ellen, mint a csigák, hernyók vagy kisemlősök, így segíthetnek a kert védelmében.

Kántás Zoltán már évekkel ezelőtt megépítette kertjében az első telelőbarlangot békák és egyéb kétéltűek, hüllők számára. A következőkben Zoltántól tudhatjuk meg, pontosan hogyan készült és mekkora sikere van.

"A kertünk elsődleges funkciója a természetvédelem, az élőhelyteremtés. Ez nagyon egyszerűen kialakítható. Igazából az egyik kulcs, hogy ne akarjunk mindent befolyásolni, „rendben” tartani. Ez nem azt jelenti persze, hogy nincs a kerttel munka, de jelentősen kevesebb, hiszen pl. egy vadvirágos, természetközeli gyep fenntartása sokkal kevesebb feladatot tartogat, mint egy steril golfgyepé.

A kert nagyrészt magát alakítja, ahogy teret adunk a természetes folyamatoknak. A tudatos élőhelyteremtés része lehet azonban, hogy ne csak passzívan szemlélődjünk, hanem tudatosan segítsük a biológiai sokféleség kialakulását mesterséges beavatkozás révén is. Ilyen tevékenység egy búvóhelyként szolgáló kis farakás, komposztdomb, egy kétéltűeknek szánt, halmentes kerti tavacska létesítése, vagy madár- és denevérodúk kihelyezése.

Nyilván rendszerben kell gondolkodni és figyelembe venni az élőlények igényeit, hiszen a táplálékforrás mellett szükségük van szaporodóhelyre, búvóhelyre és egyeseknek telelőhelyre is. Ez utóbbi lehet egy nagy komposzthalom, falevéllel borított gallykupac, farakás, de a kétéltűek egy része előszeretettel keresi fel téli szállás gyanánt a rágcsálók vagy vakond járatait, melyekben a fagy nem éri el őket. Ennek hiányában jó szolgálatot tesz, ha mi építjük meg ezeket a kis menedékeket a téli hónapokra.

A helyválasztás

Fontos, hogy olyan helyet válasszunk, ahol soha nincs magasan a talajvíz. Bár az ma már nem jellemző, hogy néhány ásónyom mélyen vizet találjunk.
Próbáljunk meg egy viszonylag nyugodtabb, kevésbé háborgatott területet találni a kertben.
Az is szerencsés, ha a környékén sok táplálék is található, ezért a telelőbarlang körül telepíthetünk rovarbarát, rendszeres nyírással nem bolygatott területet, nevezzük ezt akár méhlegelőnek, akár vadvirágos rétnek.

Amire szükség van

Megközelítőleg 50 kis méretű, csiszolatlan bontott tégla (25 x 12 x 6,5 cm),
egy 150-200 x 50 cm-es geofilc darab,
ezen felül esetleg egy hasonló méretű mezőgazdasági fóliacsík elegendő.

Így készül

1. lépés: kb. 30 cm szélességben, lépcsőzetesen kell kiásni a gödröt, legalább 80 cm mélyre, hogy fagymentes legyen. A lefektetett téglák alatt ne nagyon bolygassuk a földet, illetve kellően tömörítsük, hogy ne legyen süllyedés. Fontos, hogy a lépcsőzetes forma megmaradjon.

2. lépés: a lerakott lépcsőzetes téglákra jobb és bal oldalon egy-egy sor téglát helyezünk hosszában lerakva, párhuzamosan úgy, hogy maradjon a 2 sor között 5-6 cm távolság. Ez lesz a barlang belső ürege.

3. lépés: Egy újabb sor keresztben lefektetett téglával zárjuk le a barlangot. Majd a feltöltődés ellen tegyünk rá egy réteg geotextilt, esetleg egy csík mezőgazdasági fóliát.

4. lépés: Temessük be a téglákat. A bejárat díszíthető kövekkel, növényekkel. Fontos, hogy a bejárat kiemelkedjen a talajszinttől, hogy ne folyjon be a víz nagyobb zivatar esetén sem.

Amire érdemes ügyelni

Csak jó minőségű, fagyra kevésbé érzékeny téglát használjunk, jó vízelvezető képességű talajon, mert a szétfagyó tégla bajt okozhat, igaz ezzel a problémával én 5-6 év alatt nem találkoztam. De azért nem árt néha benézni egy zseblámpával, nincs-e szétfagyás miatti eltömődés. Az is jó gyakorlat, ha a téglák 1-1 telet már a szabadban töltöttek, így a gyengébb darabokat kiszelektálhatjuk.

Az eddigi tapasztalatok

A fentiekben ismertetett, bontott téglából készült első barlangomat 5 éve építettem, folyamatosan megfigyelve az alábbi meglátásaim születtek:

Előnye

A varangyok nagyon szívesen elfoglalják köves, zegzugos jellege miatt.
Téli-nyári szálláshelynek egyaránt ideális.
A legkeményebb fagyok esetén is védelmet nyújt, de szerkezetileg sokkal stabilabb, mint egy rágcsáló vagy vakond járata.
Jó a klímája, fontos a nyirkos környezet.
Az állatok természetes anyagokkal érintkeznek (tégla = agyag).
Elég olcsón, házilag kivitelezhető főként újrahasznosított anyagokból és igen tartós.
Ha szaporodóhelyet is létesítünk a közelében, gyakorlatilag megkíméljük az állatokat a veszélyes vándorlástól pl. úttesteken keresztül.

Hátránya

Olyan helyen, ahol siklók megjelenése valószínű, nem nyújt védelmet ellenük a “zsákutca” jellegű megoldás.
A nagyon fiatal kisbékák nehezebben másszák meg a 6-7 cm-es lépcsőket, ezért fontos az érdes, csiszolatlan felület (igaz, a felnőtt állatok miatt nem is szerencsés a parányi egyedek megjelenése, mert ebben az esetben maguk is prédának számítanak, ezért ösztönösen amúgy is az ennél szűkebb helyeket keresik).