Takarjuk be. De mivel és hogyan?
Az érzékenyebb virágos cserjéket takarással védhetjük a metszően hideg szél és alacsony hőmérséklet következményeitől. A szóba jöhető anyagok közül az egyik legelterjedtebb a zsákvászon, amelynek előnye, hogy nem tartja magában a nedvességet, nem okoz gombás betegségeket. A frissen ültetett fácskáknak jól jöhet, ha zsákvászonba bugyoláljuk, de üzletben is vásárolhatunk egyéb, a törzs és a vastagabb ágak védelmét szolgáló kerti burkolóanyagokat.
A hortenzia számára különösen hasznos a zsákvászonból készült takarás, mindenekelőtt azon fajták esetén, amelyek csak az idősebb, vagy az idősebb és egyéves vesszőkön egyaránt hoznak bimbókat. Azok a rügyek, amelyek a tavalyi vesszőkön fejlődnek ki jelennek meg először és gyakran esnek áldozatul a késő tavaszi fagyoknak. A hortenzia számos újabb kertészeti változata a tavasszal kifejlődő új vesszőin hoz virágbimbókat, vagy pedig mind a tavalyi, mind az új vesszőkön, ezáltal csökkentve a kockázatot, hogy egy tavaszi időjárási katasztrófa következtében arra az évre teljesen le kelljen mondanunk a virágzásról. A hortenzia téli fagykároktól történő védelme érdekében a következőket tehetjük: szúrjuk le pár karót a növény köré, ezekhez rögzítsük a növény köré tekert zsákvászon takarót. A zsákvászon és a növény közötti üres teret töltsük ki száraz avarral vagy tiszta szalmával; ez a módszer úgy biztosít védelmet, hogy közben fenntartja a szükséges légcserét.
Száraz, csapadékszegény tél esetén (fagymentes időszakokban) biztosítsunk vizet, amikor csak lehetséges, így a növény nem kényszerül arra, hogy eleve stresszhatást elszenvedve, dehidratáltan induljon neki a tavasznak. Egyes szakértők azt javasolják, hogy egy nappal a késői fagy előrejelzése előtt öntözzük meg a növényt. A nedves talaj a nap folyamán több hőt fog elnyelni a naptól, majd a hidegebb éjszakai órákban átadja azt a növénynek.
Ha az előrejelzések szerint kemény fagy várható, akkor előnyös lehet a növények takarása. A fóliával vagy agroszövettel történő takarás bár nem véd a fagypont alatti hőmérséklettől, megóvja a zsenge rügyeket a kemény fagy káros hatásaitól. Érdemes megjegyezni, hogy a műanyaggal történő takarás katasztrofális is lehet, mivel benntartja a nedvességet, amely aztán meg is fagyhat. A szőtt, lélegző takarás lehetővé teszi a szellőzést és némi nedvességcserét, valamint nem kedvez a gombás betegségeknek sem.
Ha úgy döntünk, hogy a cserjéket és fiatal, pár éves fákat takarással védjük, akkor szükségünk lesz karókra vagy egyéb növénytámaszokra, amelyek megtartják a takaróanyagot, megelőzve, hogy annak súlya alatt megsérüljenek a törékeny hajtások, vesszők, gallyak. A takarás akkor a leghatékonyabbak, ha közvetlenül nem érintkezik a növénnyel, így nem továbbítja a növény hőjét a környező levegőbe. Ügyeljünk arra, hogy a a takarás elég nagy legyen ahhoz, hogy elérje a talajt, és körben rögzítve is legyen ahhoz. Ez megakadályozza a hőveszteséget, valamint azt, hogy a szél alákapjon a takarásnak, lefújja vagy nagyrészt használhatatlanná tegye azt.
Plusz hőt varázsolhatunk a takarás alá, ha a cserjét karácsonyi izzósorral öltöztetjük fel. Már néhány fok különbség is sokat számíthat a tekintetben, hogy sikerül-e megmenteni az adott évi virágbimbókat. Az is jó megoldás, ha kiürült tejes dobozokat vagy két literes PET palackokat meleg (nem forró) vízzel feltöltünk, majd a takarás alatt a kis fa vagy cserje köré körben elhelyezünk, ezzel emelve pár fokkal a hőmérsékletet a legkritikusabb napon vagy napokban. Nagyobb köveket, téglákat vagy zsaluköveket kirakhatunk a napra felmelegedni, de akár a házba is behozhatjuk nappalra, majd elhelyezhetjük azokat a növény köré (a növényhez ne érjenek hozzá) a takarás alá, hogy egy kis meleget sugározzanak az éjszakai órákban. Amikor lehetséges, nappal távolítsuk ell a takarást a megfelelő légáramlást biztosítása érdekében, illetve azért, hogy a napsütés felmelegíthesse a növényt.
Ha valamilyen különleges növényről, például pálmáról van szó, amelynek nagy, hajlékony levelei vannak, számításba vehetjük azt a megoldást is, hogy a leveleket összekötözzük. A széles, vízszintesen álló levelek ugyanis igen sérülékenyek a téli időjárási viszonyok között. A levelek függőleges helyzetben történő rögzítése megmentheti azokat a letöréstől és a kiszáradástól.
