A növények sikeres téli fagyvédelme, takarása kapcsán egy dolog ismerete fontos csupán: a hőmérséklet ne süllyedjen a kritikus érték alá. A füge például -14, -15 fokig bírja a téli hideget, a káki (datolyaszilva) pedig -20 fokig.
-15, -20 fok jellemzően egy-egy télen mindössze csupán 1-2 éjszakán fordul elő. Mennyivel könnyebb lenne, ha valaki megmondaná napokkal előtte, hogy mikorra várható egy ilyen hideg éjszaka!
Ugyanis ebben az esetben arra az 1-2 éjszakára plusz védelmet lehet biztosítani féltett növényünknek, plusz hőforrást (mécses, villanyégő) lehet betenni a takarás alá, ezáltal a füge vagy káki nagyobb hideg esetén is biztonsággal túlél.
Aki követi az oldalamat, az tőlem időben értesülhet ezen veszélyes éjszakákat okozó időjárási helyzetekről, ugyanis minden ilyen nagy hideg előtt néhány nappal figyelmeztetést teszek közzé az oldalamon, ezzel segítve a füge, káki (datolyaszilva) tulajdonosokat.
Ez előtt az éjszaka előtt csak a fügére adtam volna ki riasztást északnyugatra, az északi országrészre és délkeletre.
2012. december 10-ére a déli, keleti és az északkeleti határszél kapott volna csak riasztást a fügére.
2014. január 27-ére virradó éjjel ismét csak a fügére figyelmeztettem volna a déli és a középső országrészbe.
2012. február 9-ére virradó éjszaka az északi országrész kivételével az egész országra figyelmeztettem volna a füge, a káki és minden korlátozottan téltűrő növényre.
Hogyan is kell ehhez elkészíteni fagyérzékeny növényünk téli takarását?
Sok hibás cikk szól arról, hogy az ónos eső is kárt okoz a fügében, holott ez nem igaz, semmi baja sem lesz tőle. Csak és kizárólag akkor, azon az éjszakán fagy el egy növény, amikor a hőmérséklet átlép a számára kritikus, alacsony értéket.
Tudni kell viszont, hogy egyetlen -15 fok alatti hőmérsékletű éjszaka végzetes a füge számára, részben vagy teljesen el tud fagyni. Ez olyan, mint egyetlen, de halálos lövés.
A megfelelő szintkülönbségű dombtetőkön, domboldalakon a kisugárzási inverzió következtében jóval ritkábbak a növények számára kritikus hőmérsékletek. Valamint a belvárosok épületekkel sűrűn beépített részei a városi hőszennyezésnek köszönhetően szintén előnyt élveznek a völgyekkel, lapos, mély fekvésű, ritkásan beépített helyekkel szemben.
A téli takarást illetően legfontosabb tudnivaló az, hogy a növény nem termel hőt, ezért hiába "öltöztetjük fel", csomagoljuk be, ha nem tudunk hozzáadott hővel szolgálni, a füge vagy bármilyen más, korlátozottan téltűrő növény ugyanúgy fagykárt fog szenvedni,
Sok helyen látok oszlopszerűen bebugyolált növényt, amely megoldás általában nem vezet eredményre.
Ráadásul a szalmás, szénás takarás alá gyakran beköltöznek a pockok és körberágják a kérgét.
A szalmával, falevelekkel, lombbal körbetömködött növény ebben az esetben azért sem előnyös, mert amikor a fagyriasztást kiadom az oldalamon, arra a néhány éjszakára a takarás alá behelyezett mécses könnyen felgyújthatja szeretett fánkat.
Igaz, így biztosan el nem fog fagyni, viszont a jóból is megárt neki a sok, azaz leég. :)
Gyorsan elkészíthető, alkalmi takarás (kizárólag havazás után és szélcsendes időben, mert a hó és a szél összezúzhatja) csak nejlon borítással.
Mi akkor a megoldás?
Egy sátorszerű takarást kell kialakítani, ami hasonlít az indiánsátorra, azaz alázárt légtér van a takarás alatt.
Az alázárt légteret pedig a takarás alatt szabadon hagyott talaj hője is fűti, ami mindig sokkal magasabb hőmérsékletű, mint egy havazás utáni derült, szélcsendes éjszakán a hótakaró feletti levegő.
A sátor váza lehet fa vagy vas, középre le kell szúrni, verni egy karót, oszlopot, rudat, aminek a tetejére oldaltartókat kell rögzíteni, ezek tartják majd a takarást.
Ha kész a váz, erre kell teríteni takarót, lepedőt, annyi rétegben, amennyit a váz elbír. Majd kívülre egy nejlon borítás kell, arról a hó könnyebben lecsúszik, letakarítható. Ugyanis figyelni kell arra, hogy ha nagy hó esik, a hó súlya össze tudja zúzni a takarást és alatta a fügét, kákit (datolyaszilvát).
Mivel ez esetben a takarás alatt szabad talajfelület van, csak annyi a teendőnk, hogy amikor kiírom az oldalamra, hogy néhány nap múlva például a fügére veszélyes, -15 fokot elérő vagy az alatti hőmérséklet várható, este 2-3 mécsest kell betenni, vagy kihúzni egy hosszabbítót és egy 100 W-os izzót elhelyezni a takarás alá.
A villannyal és a mécsessel is nagyon körültekintően kell bánni, nehogy balesetet okozzanak!
A mécses esetében minimális oxigént kell biztosítani az égéshez, azaz a takarás alján kis rést kell hagyni, ahol elegendő levegő juthat be.
Néhány évvel ezelőtt teszteltük a módszert, egy olajfát takartunk be csak arra az egy éjszakára, amikor -13 fokot vártunk.
A takarást a hideg éjszaka előtti este csináltuk meg, a hó alatt puha talajba lebökött karókra nagy nejlont terítettünk, a nejlon alá pedig mécseseket tettünk be.
Kívülre és belülre is tettünk pontos, hiteles, szabványos hőmérőt: a szabadban -13 fok lett a leghidegebb, a takarás alatt -3, azaz 10 fokkal melegebb lett a mécsesek hatására.
Ez azt jelenti, hogy -23 fokos kinti hőmérséklet esetében még mindig túlélne a füge vagy a káki (datolyaszilva) a takarás alatt.
Így képzelem el az indiánsátor vázát nagy alázárt talajfelülettel. Erős váz, otthon található ruhákkal, plédekkel, takarókkal borítva.
Plusz fagyvédelem tetővel
Aki plusz szeretne ezen kívül is rásegíteni a fagyvédelemre: megfigyeltük, hogy ha valamilyen tetőt (fából, fémből, lemezből) képezünk a szabadban, akkor az egyszerű fedés miatt alatta sokkal magasabb hőmérsékletű levegő marad, ugyanis a fedés, a tető gátolja az éjszakai kisugárzást, mérsékli az éjszakai kisugárzás általi hővesztést.
Ezért az "indiánsátor" fölé egy erős tető, ami pont akkora felületű, mint a takarás, nagyon sokat tud segíteni pluszban.
Érdemes úgy megcsinálni a takarást, hogy amikor nem fenyeget fagykárveszély a tél 95%-án, például esik az eső, köd van, enyhe idő van, vagy átlagos téli hideg van -5,-10 fokkal, akkor fel tudjuk egy kicsit nyitni a takarást, tudjuk szellőztetni, mert enyhébb időben túl meleg lehet a takarás alatt, ami nem előnyös.
Fontos, hogy a teljes tél időszakára készült takarás erős legyen.
A takarás levétele tél végén
A takarás levételének időpontja a tél végén nagyon fontos, gyakran túl sokáig a növényen hagyják, így a növény a tél végén, tavasz elején a melegebb időben megindul, emiatt egy tavaszi fagy rügyfagykárt tud okozni. A takarás időben való levételére is figyelmeztetek az oldalamon majd tél végén, ha már úgy látom, hogy nem várható komolyabb hideg.
Ez a rendkívül hatékony megoldás csak abban az esetben működik, ha tudjuk, melyik lesz az az 1-2 éjszaka, amikor növényeinkre nézve kritikus hideg várható.
Ezt az oldalamra mindig ki fogom írni napokkal előtte, ehhez kedvelni és követi kell az oldalamat, hogy időben lássa mindenki, aki szeretne minden évben saját fügét, saját kákit (datolyaszilvát) vagy épp saját gránátalmát szüretelni és fogyasztani.
Felmerül a kérdés, hogy megérnek-e ennyi fáradozást ezek a növények!?
Számomra egyértelmű a válasz, hogy igen, mert akik egy egész napot áldoznak a takarásra és rosszul csinálják, növényük elfagy a takarás alatt is, vagy nem figyelmeztette eddig őket senki a kritikus éjszakák előtt, azok fáradozása volt igazán hiábavaló.
Arról nem is beszélve, hogy például a szőlővel való bajlódáshoz (permetezés, fattyazás, metszés stb.) képest ez semmiség, főleg, ha ezzel a segítséggel eredményesen védekezhetünk a kárt okozó fagyok ellen."
