A legegyszerűbb savanyúságba mindent bedobhatunk

Csak egy jó alaplé kell.

A nyár egyik slágere – ha savanyúságról van szó – a kovászos uborka mellett a "dobálós" vagy "bedobálós" savanyúság. Az elnevezése onnan jött, hogy az alaplébe gyakorlatilag kedvünk szerint és folyamatosan dobhatunk az épp érő zöldségek közül.

Némethné Borbás Anikó sok éve készít dobálós savanyúságot. A következőkben Anikó alaplére két receptet is megismertet velünk, valamint azt is megtudhatjuk, mi mindenre érdemes figyelni, ha mi is belevágunk.

"A recept évek óta a család szakácskönyvét gazdagítja. Sajnos az eredetét már nem tudom, hiszen én is anyukámtól kaptam, aki annak idején pedig valamelyik ismerősétől. 26 éve vagyok férjnél és vezetek önálló háztartást, és szinte már az elejétől próbálkoztam különböző befőzéssel, savanyítással, hiszen a konyhakertben szerettem alapvető zöldségeket és gyümölcsöket termeszteni, ha nem is nagy területen és nem is minden fajtát (pl.: a karfiol sosem sikerült, így ma már nem is próbálkozom vele).

Eredetileg is Borsodszentgyörgyön, a férjem szüleinél laktunk, így a férjem édesanyjától is rengeteget tanultam, de azóta túl vagyunk egy költözésen (településen belül), a konyhakertet itt sem hanyagoltam el, sőt lehetőségeimhez mérten igyekszem minél többféle zöldséget és gyümölcsöt termeszteni.

Gyermekkorom óta szeretek kertészkedni, hiszen már 8-10 évesen saját elkerített "Csodakertben" munkálkodtam, édesanyámat utánozva. Azóta is fontosnak tartom, hogy mindig legyen néhány négyzetméter konyhakertünk. Bár a családunk nem nagy, hiszen egy felnőtt fiam van, aki 24 éves és most végzett tűzoltótisztként a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, a férjem pedig szolgálati járadékos tűzoltó, aki jelenleg érintésvédelemmel foglalkozik és a munkája során sokat utazik. A fiúknak rendszeresen pakoltam az elkészített savanyúságokból és lekvárokból, amelyről így tudtam, hogy a lehető legegészségesebb és legtöbbször saját termesztésű alapanyag található benne.

Az évek során idő hiányában nem minden évben tudtam befőzéssel foglalkozni, hiszen a tanulmányaim miatt nem mindig volt időm (jelenleg negyedik diplomámat vehettem át pedagógusként), de igyekeztem legalább lefagyasztani a szezonális gyümölcsöket és a közeli erdőkben szedett gombát. Szeretek új dolgokat kipróbálni, így a Befőzés, aszalás, fagyasztás és tartósítás nevű Facebook-csoportban rengeteg új ötletet olvastam. Tavaly itt találtam a gyömbéres körtelekvár ötletét is, amely elsőre annyira jól sikerült, hogy már alig van belőle. Ha a körtefa termése engedi, idén is szeretnék készíteni, illetve most kaptam anyukámtól egy tartósítószer nélkül készíthető csemege uborka receptet, amelyet az elkövetkező időszakban szeretnék kipróbálni.

A bedobálós savanyúságot azért szeretem, mert tényleg nem kell hozzá különösebben "érteni", hiszen csak az összetevők mennyiségére kell figyelni, a többi szinte már gyerekjáték. Régen édesanyám cseréphordóban vagy műanyag (fedeles) vödörben készítette. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legjobb megoldás a cseréphordó, amelyet én tavaly káposztasavanyításra használtam fel (először próbálkoztam hordós káposzta elkészítésével, de nem utoljára). Alternatívaként a gazdaboltban ajánlották az 5 literes műanyag hordót, amely jól zárható és könnyen tisztítható, így jól bevált erre a célra.

Amire figyelni kell: ha nem mindenki szereti a csípős savanyút, nem árt két részletben elkészíteni, mint én, mert a csípős almapaprika és a cseresznyepaprika erejét bizony átveszik a mellé társított zöldségek is. Az almapaprikát én egészben szeretem beletenni, de van, aki megfelezi. Szerintem gusztusosabb egészben, igaz, hogy idővel megszívja magát a lével és sok helyet foglal el, de én ezt mindig külön teszem a már fentebb említett okok miatt.

Hűvös helyen tárolom, egy erre kialakított helyiségben a családi házunk alsó szintjén, de bármilyen levegős kamra vagy spájz megfelel erre a célra.

Fontos, hogy kézzel ne nyúljunk bele, mert az beindít bizonyos nemkívánatos biológiai folyamatokat. Én erre a célra külön egy szilikon szedőkanalat, illetve időnként fából készült evőeszközt használok, mert nem igazán szeretem a fém eszközöket sem.

Az előkészítés talán legfontosabb folyamata a zöldségek válogatása és tisztítása: csak hibátlan, egészséges és tiszta zöldségeket használjunk fel és az elkészítés utáni három napban többször át kell keverni.

A tavalyi évben 2x5 literes műanyag hordóval készítettem, amelyből még van egy kis mennyiség most is, a minősége semmit sem változott, hiszen bő egy évig eláll, ha betartjuk a legfontosabb szabályt, hogy megbontás után is mindig visszazárjuk. Ismerősöm minden évben 2x10 literes cseréphordóban készíti el (náluk nagyobb a család, így nagyobb mennyiségre is van szükségük).

Nem gond, ha levegővel érintkezik rövid ideig, de ha rendszeresen újratöltjük zöldségekkel, akkor rövidül az eltarthatósága, hiszen a tartósítószerek veszítenek hatásukból

Az elkészítéstől számítva 3-4 hét múlva már fogyasztható, de bizonyos zöldségeknek (pl. karfiol) kicsit több érési idő kell. A család kedvence a gyöngyhagyma és a zöldparadicsom, na meg természetesen az almapaprika.

Az általam elkészített vödrös "bedobálós" savanyúság (10 l) recept:

5 l víz
0,3 l 20%-os ecet
25 dkg só
50 dkg cukor
0,5 dkg borkén
0,25 dkg timsó
0,5 dkg citromsav
1,7 dkg nátrium-benzoát
2,5 dkg szemes bors
0,5 dkg babérlevél
0,5 csomag mustármag
kapor (1 cs. zöld vagy 1 teáskanál szárított), ízlés szerint koriander, esetleg borókabogyó.

Fontos, hogy a zöldségek (uborka, zöldparadicsom, hagyma, pepperoni, almapaprika, cseresznyepaprika, karfiol) egészségesek és frissek legyenek. Az első pár napban érdemes megkeverni, de legyen lezárva hűvös helyen.

A fűszereket kiegészíthetjük általunk jobban preferáltakkal, de a tartósítószerek arányát mindenképp tartsuk meg. Az elkészített savanyúság mennyiségéhez arányosan adagoljuk a hozzávalók mennyiségét, illetve kaptam én is már egy, a barátnőm által használt másik változatot is (30 literes cseréphordóhoz):