A legszárazabb, legsoványabb gyepekből kiemelkedő szúrós-tüskés fészkesvirág.
A közönséges bábakalács (Carlina vulgaris) fészkesvirágzatú, rendszertanilag az őszirózsafélék családjába tartozó, eurázsiai elterjedésű, legfeljebb egy méter magasságú, lágyszárú és kétéves növény. A “Carlina” tudományos nemzetségnév állítólag Nagy Károly (Carolus, Charlemagne) frank császár legendájából származik; a pestisjárvány idején egy angyal mutatta meg, hogy merre lőjön gyógyírért, és a nyílvessző egy bábakalácsot talált el. A növény segített a betegség ellen, viszont elvesztette a szárát; azóta ez a szártalan bábakalács, az itt szereplő közönséges bábakalács nálunk ritka és védett rokona. A magyar bábakalács névnek valószínűleg nincs köze a szülésznőhöz, inkább a babához és az ínséges időkhöz, amikor a szártalan rokon növény húsos virágzati vackát is gyűjtötték és ették. A nyilazó történet megegyezik a mi Szent László királyunknak a pestist gyógyító kígyótárnicsot eltaláló mondájával, amelytől a növény neve Szent László füvévé változott. Talán fölösleges leírnom, de a pestis ellen mindkét növény hatástalan, és a szártalan bábakalácsnak korábban sem volt szára.
A virág napon kiterül, esőben bezárul
A közönséges bábakalács az első életévében csak dús tőlevélrózsát és vastag gyökeret nevel, a második évében hajt legalább fél méter magasságú virágszárat, amivel általában kiemelkedik a sovány gyepből. A tőlevelei hosszúak, kacúrosak, tövisesek, eleinte gyapjasak, később lekopaszodók. A szórt állású szárlevelek az egyik alfajnál hirtelen kisebbednek, kemények és tövisesek, a másik alfajnál fokozatosan kisebbednek, lágyabbak a lemezeik és a töviseik is. Az egy- vagy kevés fészkűség és a dúsan elágazó sokfészkűség is alfajonként változó. A hüvelyknyi átmérőjű fészket lomblevélszerű fésűsen tövises külső fészekpikkelyek veszik körül. A belső fészekpikkelyek száraz hártyásak, napos időben fénylő sárgán, sugarasan kiterülnek, látványként a hiányzó rovarcsalogató nyelves virágokat helyettesítik. A fészek közepét a sárga, a szélét a bíboros csöves virágok tömege tölti ki. Párás-esős időben a fészekpikkelyek összehajolva védik a csöves virágokat.
A virág csak a nagyobb rovarokat engedi közel
A megporzást nagyobb rovarok végzik, az apróbbakat a vacokpelyvák szálai tartják távol. A kaszattermések bóbitásak. A kórók olyan erősek, hogy száraz levelesen tavaszig állva maradnak, és még ilyenkor is bogáncsszerűen megérinthetetlenek a szúrós töviseik miatt.
Bábakalács tőlevélrózsája
Bábakalács szárlevél fonáka
Bábakalács bimbós fészkei
Bábakalács virágzó példányai
Bábakalács virágzatai
Bábakalács fészek teljes virágzásban
Bábakalács vacokpelyvákkal védett virágzata
Bábakalács védekező fészekpikkelyei
Bábakalács sokfészkű példánya
Bábakalács áttelelő kórói
