Egy elfeledett zöldség.
A paréjként, francia spenótként, spenótfaként vagy kerti labodaként ismert növény különleges vadzöldség, de a vöröslevelű változata (Atriplex hortensis rubra) még egyedibb, dísznövényként is megállja a helyét. Az inkább bordó vagy lilás levelekkel rendelkező vörös kerti laboda a disznóparéjfélék családjába tartozik. Rokonaival leginkább törmelékes területek gyomnövényeiként találkozhatunk.
A kerti laboda ősi kultúrnövény, már az ókorban ismerték, Európa-szerte termesztették, a spenót megjelenésével azonban fokozatosan kiszorult a kertekből és mára a legtöbb helyen elfeledték. Pedig amíg a spenót a nagy melegben felmagzik, addig a kerti laboda akár nyáron is szedhető.
Ugyanolyan gyorsan nő, mint a spenót, de tartósan több levelet hoz. Ezeknek kisebb az oxálsavtartalmuk, ezért könnyebben emészthetők.
A laboda viszonylag igénytelen, szinte minden kerti talajon termeszthető. Már február végén az ágyásba vethetjük, ügyelve arra, hogy a magokat takarjuk némi földdel, mivel a sötétben csíráznak.
Ha rendszeresen szeretnénk szüretelni, akkor 25 cm-es tőtávokra ültessük. Először akkor szedjünk róla leveleket, amikor a növény eléri a 40 cm-es magasságot – ha hagyunk rajta néhány levélpárt, akkor mindig új hajtásokat hoz. A filigránnak tűnő laboda akár 2,5 méteres magasra is nőhet.
A laboda nem télálló, de erősen terjed magról. A magok télen a -23 °C-os hideget is kibírják. Öntermékeny növény, a szél vagy a rovarok porozzák be.
A leveket ugyanúgy elkészíthetjük, mint a spenót esetében. A zsenge levelek nyersen salátába tehetők, az idősebbek zöldségként készíthetők el. Sőt, akár teát is főzhetünk belőlük, ami állítólag vese- és húgyúti problémák esetén segít. A labodalevelek sok magnéziumot, A-vitamint tartalmaznak és antioxidáns hatású festékanyagokban is gazdagok.
Ha túl sok labodánk lesz, a leveleket le is fagyaszthatjuk. Ehhez érdemes a frissen szüretelt leveleket röviden blansírozni, majd a spenóthoz hasonlóan eltenni a fagyasztóba.
Bevezető kép: K M
