Éltető víz.
Egyre gyakoribbak nyaranta a kánikulai napok, sőt hetek. A rendkívüli forróság nem csak az emberek, de az állatok szervezetét is megviseli. Utóbbiak azonban nem tudnak légkondicionált szobákba vonulni, vagy a hűs habokban csobbanni. A kertünk állatai ezért ránk vannak utalva a meleg elleni védekezésben, mi tudjuk őket segíteni abban, hogy könnyebben átvészeljék a hőséget. Ne csak a házikedvenceinkre gondoljunk ilyenkor, hiszen a sünök, madarak, ízeltlábúak, apró rágcsálók is a kertekben találnak életteret!
A kánikulában a természetes pocsolyák, tavacskák is kiszáradhatnak, így nem áll elegendő vízforrás az állatok rendelkezésére. Éppen ezért, ha lehetőségünk van rá, biztosítsunk a beporzók, darazsak, méhek, lepkék és más rovarok számára vízhez jutási lehetőséget. Egy kis tavacska melletti sekély partszakasz esélyt nyújt a gyíkoknak, sünöknek, madaraknak is, hogy igyanak vagy hűsöljenek.
A víz nem csak a hűtéshez, de például a fészeképítéshez is szükséges. Számos vadméhnek nedves agyag az építőanyaga, ezzel zárják le a fészket. A méhek és darazsak úgy hűtik a fészket vagy a kaptárt, hogy a vizet párologtatják. A lepkék a nedves talajból nyomelemekhez jutnak, sőt ásványi anyagokat szívnak fel.
Minden kerti vízforrás (vizes tál, tavacska, esővízgyűjtő hordó stb.) tartalmazzon olyan helyet, ahol a rovarok biztonságban landolhatnak. A faágak segítenek a vízbe pottyant rovaroknak kijutni a partra. A moha szivacsként szívja fel a vizet és az úszást is segíti.
Érdemes egy sekély tálat elhelyeznünk a kertbe, erkélyre, amelybe köveket, kavicsokat, fadarabokat teszünk. A tál szélére moha kerülhet mielőtt feltöltjük vízzel úgy, hogy az említett kövek, ágak kilógjanak. A vizet rendszeresen cseréljük, hogy megakadályozzuk az algásodást vagy a kórokozók felszaporodását.
