Italok alapanyaga.
A tavasszal oly pompás látványt nyújtó fa virágait felhasználva Takács Zsuzsanna italokat készített. A következő sorokban tőle ismerhetjük meg, hogy pontosan hogyan dolgozta fel, tartósította, majd használta italkészítéshez a virágokat.
"Először idén készítettem. A Fermentálás – tippek, trükkök, receptek nevű Facebook-csoportban láttam, hogy ehető a Prunus serrulata fa virága, melyből sózással és szárítással japán tea készül.
Harminc éve van két japán cseresznyefa a házunk előtt, szerencsére csendes utcában lakunk, ahol kevés autó jár, így a saját fámról szedtem a nem teljesen kinyílt virágokat, eső után, miután a szél megszárította a szirmokat.
Igazából nem volt recept, a hagyományos japán tea sózással és szárítással készül. A fermentálás számomra egy kapu, egy jó lehetőség a játékra, a sziromból készített tea olvasása a csoportban katalizátor volt számomra.
Amint megtudtam, hogy ehető az utcai fám virága, rögtön megjelent a szemem előtt, mi az, amit szeretnék kipróbálni belőle. Így került a szirom mézbe hosszú hónapokra. Indult egy sózott kis üveg szirom is, meg némi fermentált ivólé almával, ami 2 hét után enyhén buborékos, savanykás pro- és prebiotikus frissítővé vált.
A sózott szirmot miután leszedtem, kiterítettem konyharuhára, majd kis üvegbe óvatosan beletettem szárával együtt. Tiszta sóval rétegezve, enyhén lenyomva teletettem az üveget, lezártam és négy napra ment hűtőbe, ahol levet engedett. Az ötödik napon óvatosan kiszedtem az üvegből. Ahogy szedtem, tudtam, hogy hosszú távú kapcsolat lesz kettőnk között... Az egyébként illatmentes virág sózás után hihetetlen finom mandulás-meggyes illatúvá alakult.
Egyenként óvatosan megtekertem, hogy kifolyjon belőlük a sós lé. Papírtörlőre és tálcára tettem (legközelebb pamut konyharuhára fogom, mert a papírhoz nagyon hozzáragadtak a szirmok). Kivittem napra, szabad levegőre, hogy megszáradjanak. Egy tiszta tüllel letakartam, hogy ne érje őket közvetlen a napfény, és ne legyenek porosak.
Zörgőre száradás után lezárható üvegbe tettem egy keveset, amit a nyáron szárított teának készítettem el. Meleg vízzel leöntve lefedtem 15 percre, majd szűrtem, pont úgy, ahogy minden gyógyteát érdemes készíteni.
A szárított virágot 2 dl kb. 6 hónapos almaecetbe kevertem, és lezárás után ment hűtőbe. 6 hónap után szűrtem le és zártam üvegbe. Egy részét ecetfröccsként megittam, a maradékot kis üvegbe zárva eltettem érni. Terveim szerint 6 és 12 hónap múlva megkóstolom, kiderül, miként alakul az ízvilága.
Az ecetfröccs biológiai erjesztésű gyümölcsecetből és szódából áll, érdemes előbb a szódát tenni a pohárba, mert fordított esetben nagyon habzik. Ha édesebbre vágyom, akkor a 4 hónap után leszűrt sekurrás mézből egy kiskanállal teszek az ecethez. Kiváló frissítő, pro- és prebiotikus ital.
Ha a szirmok vizesen kerülnek a mézbe, akkor erjedés indul meg, ezért száraz szirmot érdemes a mézbe tenni, ha ízesített ecetet szeretnénk. Ami jó kávéba, teába, gyümölcssalátába, süteményekre.
Ha sózott, szárított virágot szeretnénk, akkor igazából a só miatt lehet megmosni is, de akkor is érdemes megszárítani, mielőtt lesóznánk.
Nem tudom, hogy a virág aromája meddig marad az ecetben, ezért is tettem el kis üvegekben lezárva, későbbi kóstolásra. A gyümölcsök felhasználásával készült ecetek évekig, évtizedekig eltarthatóak, hűvös, sötét helyen. Végig megőrzik egészségvédő hatásukat.
Az íze a sózott virágnak, teának és ecetnek: mandulás (marcipános)-meggyes (virágos)-sós-savanyú. Reszelt almával, némi sekurrás mézzel érdemes kipróbálni.
A fiaim kedvence a kölespudig, amihez főzés során kevés mézet teszek, de a tetejét leöntöm finom, virágos mézzel, így lényegesen kevesebb édesítés kell.
Sózással intenzívebb a mandulás-meggyes, míg a méz inkább virágos ízeket tartotta meg a sziromból.
Teljesen elvarázsol a természet csodálatos, élő rendszere, ahogy egy gyönyörű fa virága az emberi szemnek és testnek tápláléka tud lenni."
