A gyönyörű, hatalmas virágok ehetők.
Egyre több kertben, udvarban találkozhatunk tavasszal teljes pompájában megmutatkozó magnóliafával. A gyönyörű virágok tartósításával próbálkozott Marlok Orsolya – sikerrel. Készített belőlük fermentálással savanyúságot, mézbe rakva édes csemegét és alkoholba áztatva kellemes italt.
"Nálunk rengeteg a magnóliafa, szinte minden udvarban megtalálható, és amikor szembe jött velem egy cikk, amelyben az ehető fajokat mutatták be, azonnal tudtam, hogy muszáj lesz kipróbálnom.
Feladtam egy hirdetést az városunk Facebook-csoportjában, így kaptam virágokat. A cikk alapján igyekeztem a virágokat kiválasztani, de volt olyan is, amelyet az illata végett választottam. Majd próbáltam olyan méretű üveget keresni, amelyben a virágok közelítik a telítettséget.
Készült savanyúság, amit sushihoz fogok felhasználni. Ebben az esetben a virágokat steril üvegbe tettem, majd 2%-os sóoldattal öntöttem fel. Ezt két hét várakozás (fermentálás) után bontottam ki, ezt követően hűtőben tároltam. Az íze fermentálva hasonlít a gyömbérre, enyhén csípős, pikáns.
A mézet illatos fajtákkal kevertem, remélve, hogy átveszi 6-8 hét elteltével a magnólia aromáját. Ami nagyon érdekes, hogy az akácmézből szinte hársméz lett. Méhész vagyok, és ha nem én készítettem volna, szinte el sem hinnem, hogy nem hárs.
Viszont az idei, leginkább érdekes kísérletem a magnóliagin lett. Kezdetleges, ugyanis vodka az alapja, de a magnólia csodát tett, eszméletlen ízvilágot hozott létre.
Első lépésként 1 liter vodkához adunk 2 evőkanál borókabogyót. Ízléstől függően ezt 2-3 napig áztatjuk, és ha az ízlelőbimbóinknak megfelelő szintet elértük, jól teletöltjük az üveget magnóliavirággal.
Hagyjuk a bogyókat a szirmokkal barátkozni 1-2 napot, majd szűrjük le, tegyük vissza a virágokat és néhány frisset is, ha van rá lehetőségünk.
2-3-4 nap eltelte után, amikor már mindenki lefeküdt aludni, szűrjük le, palackozzuk és rejtsük el. Felhasználási lehetősége határtalan, csak a fantáziánk szabhat határt."
