Tizedelik a csigákat.
A szentjánosbogarak nagy népszerűségnek örvendnek, nyáron sokan keresik a sötétben fénylő, táncoló pontocskákat. Szerencsés az, akinek a kertjében élnek, nem csak a varázslatos látvány miatt, de azért is, mert hasznos szervezetek.
A nőstény imágók nem rendelkeznek szárnnyal, nem tudnak repülni, leginkább egy lárvára emlékeztetnek. A leveleken, ágakon ülnek és fényjelekkel hívogatják a párjukat. A luciferin nevű fluoreszcens anyagot az endogén enzimjeik segítenek termelni. Amint a hímek veszik a jelzést, pontosan mellettük landolnak.
A szentjánosbogarak különösen aktívak június közepétől augusztusig, tömegesen leginkább Szent János (Szent Iván) napja (jún. 24) körül figyelhetőek meg.
Féregszerű lárváik hasznosak, mivel rovarlárvákkal és csigákkal, meztelen csigákkal, táplálkoznak, akár olyan nagyságúakkal is, mint ők maguk. A zsákmányukat úgy lelik meg, hogy a nyálnyomokat követik. A kifejlett bogarak már nem táplálkoznak, csak a 3 éves lárvafejlődés időszakában felhalmozódott zsírtartalékokból élnek.
Sokat tehetünk azért, hogy a kertünkben is megtelepedjenek a szentjánosbogarak: természetes kertrészletekkel, bokros területekkel, őshonos lágyszárúak ültetésével.
Bevezető kép: Udo Schmidt
