A hideg évszak beköszöntével elkezdtem a téli madáretetést. Izgatottan vártam az első tollas kis barátokat a kertembe. A cinegék, verebek, néha egy-egy tengelic is gyakori vendég lett, de az etető népszerűsége más szárnyas ragadozóknak is felkeltette az érdeklődését: megjelent egy karvaly!
Ez a közelből figyelő ragadozómadár nem a magvakért jött – inkább a cinegékért és verebekért. Amíg én a szotyiért repkedő kismadarakban gyönyörködtem, a karvaly nyilván valami mást látott bennük: ne szépítsük, vacsorát. A történet nemcsak a karvallyal egészült ki, hanem a szomszéd macskája is egyre gyakrabban kezdett ólálkodni az etető körül, mintha csak finom zsákmányra fájt volna a foga.
A kezdeti lelkesedésem átalakult aggodalommá: talán nem is segítek a kismadaraknak, hanem inkább veszélybe sodrom őket? Ezt a kérdést sokan felteszik, akik madáretetésbe kezdenek, majd hirtelen szembesülnek a természet kegyetlenebb oldalával. Vajon mit érdemes tenni?
A természet rendje vagy beavatkozás?
Amikor ilyen helyzetbe kerülünk, érthető a kísértés, hogy beavatkozzunk, hiszen mindannyian szeretjük a cinegéket. A törékeny kis madarak olyan ártatlanok, hogy szinte automatikusan védelmezni akarjuk őket a karvalytól vagy a macskától. De ne feledjük: valójában a karvaly ugyanúgy része a téli kert ökoszisztémájának, mint a cinege és a veréb!
A madáretetésnek köszönhetően az énekesmadarak több élelmet találnak, így jobban átvészelhetik a telet – és ez egyben azt is jelenti, hogy a ragadozók, mint a karvaly, szintén élelemhez juthatnak. Ez a természet körforgása: egyensúlyt teremt az élőlények között, bár számunkra néha kegyetlennek tűnhet.
Mit tehetünk, ha mégis segíteni szeretnénk?
Ha nem szeretnénk, hogy a madáretető vadászterületté váljon, néhány apró lépéssel megelőzhetjük ezt. Először is érdemes az etetőt olyan helyre helyezni, ahol a kisebb madarak gyorsan menedékre találhatnak – sűrű bokrok vagy fák közelébe. Ez biztonságos búvóhelyet jelent számukra, ha egy ragadozó felbukkanna.
A macskákat illetően – nos, a macskák természetét nem könnyű megváltoztatni, de ha lehetőségünk van rá, próbáljuk meg az etetőt olyan magasra helyezni, hogy a macska ne érje el, vagy legalábbis ne legyen könnyű dolga. Ez is segíthet, hogy a kismadarak nagyobb biztonságban érezzék magukat.
Hagyjuk-e a természetet a maga rendje szerint működni?
Néha a legjobb, amit tehetünk, ha hagyjuk, hogy a természet a maga rendje szerint működjön. A karvaly és a veréb találkozása a természet körforgásának része, amelyet a tápláléklánc és az ösztönök határoznak meg. Talán nem is az a legfontosabb, hogy minden egyes madarat megmentsünk, hanem az, hogy biztosítsuk számukra a legmegfelelőbb élőhelyet, ahol esélyük van fennmaradni és boldogulni.
Végső soron a madáretetés nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az énekesmadarak átvészeljék a hideg téli időszakot, ugyanakkor fontos megértenünk azt is, hogy a téli etető nemcsak a barátságos kismadarak számára vonzó, hanem a táplálék után kutató ragadozók számára is. A téli kert tehát egy komplex ökoszisztéma, ahol minden élőlénynek megvan a maga helye és szerepe – és éppen ez teszi olyan különlegessé és széppé.
Köszönjük a fotókat Borbás Elvirának!
