Madarak ajándéka.
Időről időre olyan növények jelennek meg a kertekben, amiket nem mi ültettünk. A gyomok többségét persze azonnal felismerjük, de nem egyszer az is előfordul, hogy a felbukkanó növény cserjének vagy fának tűnik, azonban nem tudjuk beazonosítani, hogy micsoda.
Az eperfa viszonylag gyakran nő ki nem várt helyeken, hiszen a madarak, kisállatok terjesztik a magját. Ha van a környékünkön valamelyik kertben, könnyen eljuthat hozzánk is. Amennyiben fényes, bőrszerű leveles hajtásra bukkanunk, nem kizárt, hogy eperfa csemetét fedeztünk fel. Az eperfa levele változatos: lehet egyszerű, szíves vállú, osztatlan vagy karéjosan osztott.
Indiana Ivy Nature Photographer
Az eperfa (a fehér és a fekete eperfa is) egykoron hozzátartozott a falusi portákhoz, gyümölcsét a tyúkok is nagy szeretettel csipegették. A termése értékes és rendkívül sokoldalúan felhasználható: ivólébe, turmixba, süteménybe kerülhet. Gyorsan erjed, ezért a baromfi is gyakran kótyagos lett tőle.
Hamar terebélyes koronát nevel, amely árnyékot ad. Az eperfa fényigénye közepes, kedveli a teljes napfényt, de félárnyékos helyeken is megél, a szárazságot is jól tűri. A hidegre sem érzékeny és talajban sem válogat. Nagyszerűen tolerálja a városok szennyezett levegőjét.
Amennyiben kis csemeténk van, érdemes nagygyümölcsű fajtát ráoltani. Az eperfát magunk is szaporíthatjuk fás dugványokkal, amelyeket ősszel ajánlott szednünk a növényről.
