Nincsenek szúrások.
A késő ősz a csipkebogyó szezonja, ilyenkor a konyhákban készül lekvár, szörp, de még chutney is az egyébként nem könnyen szedhető és nem is könnyen feldolgozható bogyókból.
Kovács-Wölfinger Diána férje egy olyan eszközt készített, mellyel a csipkebogyó szedése egyszerűvé válik. Csipkebogyófésűnek nevezik.
"A fésű ötlete úgy jött, hogy csipkebogyólekvár készítése miatt nagyobb mennyiségű bogyóra van szükség és a csipke jellegzetessége, hogy tiszta tüske, karmol, szúr, ezért kellett a segédeszköz.
Amire szükség volt, minden megvolt otthon hozzá: egy hosszabb nyél (2 méteres, de megfelelő lehet rövidebb is), egy tűzifából kivágott kb. 8 cm átmérőjű korong és 200-as szögek.
Hatékony, mert jóval gyorsabb a segítségével a szedés, mintha metszőollóval vágnánk, illetve a bokor belső részei is elérhetők a hosszú nyélnek köszönhetően.
A használatát úgy kell elképzelni, hogy a csipkebogyólekvár készítése – beleértve a bogyók szedését – az egyik legkellemetlenebb munka az életben, ami élelmiszer-előállítással kapcsolatos. Tele van tüskével a bokor, hideg is van, köd is van, lassan halad, sok kell a bogyóból... Nem atomfizika ez, csak egy kellemetlen, háládatlan dolog. Neki kell állni és csinálni.
Ez a fésű egy kicsit megkönnyíti a munkát, de dolgozni kell így is. Aki ideges meg türelmetlen, az inkább hagyja annyiban, mert a szedés a könnyebb része. Utána jön a pucolás, passzírozás, ami több nap. Szóval lehet erről mindent írni, de hogy kellemes, azt nem. Ezt azért tegyük tisztába."
