Savanykás csemege.
A borbolya (sóskaborbolya, leánysom) hazánkban is megél. A tüskés ágú cserjéken fél-egy centiméternyi termései igen savanyúak, C-vitaminban gazdagok. Számné Marcsi – akinek élénk színű ibolyadzsem receptjét korábban már bemutattuk – ezúttal sóskaborbolyából készített lekvárt és bonbont.
"Svédországban élő ismerőseim borbolyából készítettek lekvárt, az ötlet tőlük származik. Utánanéztem az interneten, hogy pontosan hogyan néz ki és merre terem. Felénk, Vértesszőlősön is megtalálható.
A borbolyát még decemberben is lehet szedni. Tüskékkel védekezik, de a leszedése egy kis óvatossággal megoldható. A fürtökről való leszedés hosszadalmas munka. A gyümölcsöket sűrűsödésig cukor nélkül kell főzni, mert megváltoztatja a lekvár ízét a karamellizálódó cukor.
Egyszerű a készítése, semmilyen olyan különleges összetevőre vagy eszközre nincsen szükség, amit a mindennapi befőzéshez nem használunk.
A borbolya nagyon savanyú, ezért keverni kell valamilyen édes gyümölccsel. Almával már korábban készítettem, de nem lett szép piros. Tavalyi fekete szőlőből készült lekvárt főztem hozzá.
A borbolyalekvár hozzávalóit nem mértem pontosan. Egy kiló tisztított borbolyához egy kiló almát és egy fél literes üveg szőlőlekvárt tettem. Ha van friss fekete szőlő, abból egy liternyi friss lé kell. Mindezekhez még egy kiló cukor és egy kávéskanál citromsav. Ízlés szerint lehet a gyümölcsök és a cukor arányán változtatni.
A borbolyát addig főztem egy kevés vízben, amíg egy kicsit szétfőtt. Hagytam kihűlni. Sparos tüllzacskón 4-5 merőkanalanként áttörtem. Az almát kimagoztam, szeleteltem és egy pici vízzel elkezdtem főzni. Hozzátettem a borbolyát és addig főztem, amíg elég sűrű lett. Beletettem a szőlőlekvárt, a cukrot és egy pici citromsavat. Addig főztem, amíg hideg tányérra cseppentve elkezdett bőrösödni. Üvegbe vagy formákba öntöttem."
