Fermentáljunk lilahagymát!

Fermentáljunk lilahagymát!

Kezdők is bátran belevághatnak.

A fermentálás nem új keletű tartósítási módszer, napjainkban azonban ráadásul mintha reneszánszát élné: még fermentáló csoportok és workshopok is alakulnak bőséggel. Nem véletlen a népszerűség, hiszen a módszer tényleg piszok egyszerű, ráadásul alig van szükség hozzá alapanyagra, a siker pedig – ha néhány alapszabályt betartunk – jó eséllyel nem marad el. Ami még külön jó benne, hogy belevihető saját kreativitásunk, ízlésvilágunk is.

Mi egyébként káposztával kezdtünk, az eredmény isteni, már a karácsonyi töltött káposztához is magunk gyártjuk ily módon az alapanyagot. Céklát fermentálni pedig az abszolút nyerő mondjuk annak, aki a gyökérzöldség földes ízéért nem rajong annyira, mert pont ez az, ami a folyamat során szépen elvész. Ezúttal azonban valami számunkra is újat próbáltunk ki – legalábbis ami az alapanyagot illeti – lilahagymát tettünk az üvegbe.

Az alapvető kellékeken (tiszta, zárható üveg sérülésmentes tetővel, és 2%-os sóoldat, ami előzetesen felforralt majd szobahőmérsékletűre visszahűtött víz és só keveréke) kívül mindösszesen lilahagymára volt szükség. Mi jelen esetben – óvatos lévén – csupán egyetlen nagyobbacska fej lilahagymát vetettünk be, ami tulajdonképp azt is mutatja, hogy már egészen kis mennyiséggel is érdemes próbálkozni. Nekünk ebből a mennyiségből pontosan egy helyes kis tormásüvegnyi csemegénk lett.

fermentaljunk lilahagymat 02

A(z elő)készítés sem nagy ördöngösség, mindösszesen annyiból áll, hogy a hagymát a szokásos módon megpucoljuk, megmossuk, majd kedvünk szerint szeleteljük. Mi vékony félkarikákra vágtuk, részben mert szerintünk így jól néz ki, részben pedig mert könnyen átjárja a sós lé.

fermentaljunk lilahagymat 03

Ezt követően a szeleteket szorosan üvegbe tömködtük, ügyelve arra, hogy amikor az egészet felöntjük lével, a hagyma ne tudjon felúszni a lé tetejére.

fermentaljunk lilahagymat 04

Amikor ezzel megvoltunk, felöntöttük a szobahőmérsékletű 2%-os sóoldattal, és az üveget lezártuk, majd a konyhapult egy félreeső szegletében elhelyeztük.

fermentaljunk lilahagymat 05

A biztonság kedvéért az üveget egy kisebb tálkába állítottuk, hogyha kifutna, legyen hova távoznia a víznek, ne csak úgy a külvilágba menjen (végül egyébként nem futott ki).

A hagyma színe néhány nap elteltével lilásról rózsaszínre változott, 6 nap elteltével pedig úgy döntöttünk, elkészült a fermentált lilahagymánk és felbontottuk.

fermentaljunk lilahagymat 06

Akiben felmerül, hogy a 6 nap alatt vajon gázálarcban kellett-e közlekednünk a lakásban, azt meg kell nyugtatnunk, hogy nem, semmilyen rossz szag, sőt, semmilyen szag nem távozott az üvegből.

fermentaljunk lilahagymat 07

A fermentált lilahagyma állaga roppanós, íze pedig kellemesen enyhén sós és egyáltalán nem csíp. Finom szendvicsekhez, sonkákhoz, sajtokhoz, bármihez, amihez egyébként szívesen hagymát vagy savanyúságot ennénk.

fermentaljunk lilahagymat 08

Korábban írtunk róla:

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR