Gyomok a tányéron.
A vad levélzöldségekre sokszor pusztán kellemetlen gyomként tekintünk, pedig ezek a növények nem ritkán több ásványi anyagot és vitamint tartalmaznak, mint a termesztett fajok. Tavasszal már szüretelhetjük is őket!
A fehér libatop gyakran felhagyott, törmelékes, árokparti területeken jelenik meg. Egyike a legrégebbi haszonnövényeinknek. Mindenféle talajon gond nélkül megtalálja a növekedéshez szükséges feltételeket. A podagrafű is kevésbé kedvelt a hobbikertészek körében, pedig ízletes vadzöldség.
Hasonlóan nem örvend nagy népszerűségnek a csalán, amely a legtöbb kertben (természetesen nem ültetés következtében) megtalálható. Azonfelül, hogy számos lepke hernyójának tápnövényt jelent, spenótszerűen is hasznosíthatjuk a leveleket a konyhában. Még virágzás előtt szedjük le a fiatal, zsenge leveleket és hajtáscsúcsokat. Mindkét honos faj: az apró és a nagy csalán is ehető. A leveleket és hajtásokat úgy tudjuk fájdalommentesen feldolgozni, hogy egy sodrófát hengergetünk végig a leszüretelt hajtáscsúcsokon, így letörjük a csalánszőröket. A viszketést okozó nedv egyébként a főzéssel is lebomlik.
Hasonló helyeken, amint a csalán, egy másik növény is elterjedt lehet: az árvacsalán. Mind a három gyakori faja ehető: a fehér árvacsalán, a piros árvacsalán és a foltos árvacsalán is. Nyálkaanyagainak és szaponintartalmának köszönhetően régóta ismert gyógynövény, amelyet főként légúti megbetegedések, gyulladások és puffadás esetén alkalmaznak.
Tavasszal a medvehagyma is szedhető, amelynek most nagy divatja van. Jellegzetes ízű és illatú leveleit az erdők alján találjuk, de a kertben is termeszthetjük. Érdekesség, hogy a néhány honos lombhullató fafajunknak is ehető a levele. Ide tartozik például a nagylevelű hárs, a bükk, a nyír, a juhar, a tölgy. A zsenge levelek energetizáló hatással bírnak, hozzásegítenek minket a tavaszi egészséghez.
